„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Süli-Zakar István: Hajdú-Bihar megyei közigazgatási határváltozások

A kallói hajdúk ügyét - Nádudvarra, illetve (Tisza)Csegére való telepítésükkel kívánták megoldani, de az úgynevezett kassai kiegyezést nem sikerült végrehajtani. Végtére Báthory Gábor fejedelem az 1609-es váradi kiváltságlevelével orvosolta csak a kallói hajdúk problémáit: „Midőn pedig Mi Isten kedvező kegyelméből, ezen fejedelemségre fölemeltettünk, észrevettük, hogy ő királyi felségének nevezett Káüó várában tartózkodó kapitányja s többi várőrzői, és a nevezett Kalló város birtokába már beiktatott mezei katonáink közt kölcsönös gyülölségek és viszálkodások uralkodnak; akarván mindenekelőtt nemes Magyarország közhasznára, békességére és nyugalmára, valamint nevezett felek kényelmére és egyetértésére közreműködni, nehogy a véletlenség valamiképpen fegyveres összeütközést idézzen elő: Kalló város helyett, Szabolcs vármegyében létező egész Böszörmény városunkat és Pród nevezetű falunkat, ugyanazon Böszörmény városban birt vámmal és szokott piaczokkal s vásárokkal együtt mindazon szabadságokkal és kiváltságokkal, melyekkel Kalló várost birták, s azoknak minden hasznaival és bárminemű járulékaival, t. i. mivelt és miveletlen szántóföldekkel, rétekkel, legelőkkel, völgyekkel, szőlőkkel és szőlőhegyekkel, vizekkel, folyókkal, halásztavakkal, halászatokkal, vízfolyásokkal, vízimalmokkal, és azoknak helyeivel; átalánosan pedig bármi névvel nevezett s azokat jogszerint és régi határuk alatt: emiitett lovas és gyaloghajdu vitézeinknek, s azok mindkétnemü örököseinek és utódainak mindnyájoknak, kegyesen és százezer igaz folyó és hasztalanban lévő pénzértékü magyar forintokban, csere czime alatt adni, kötelezni és átirni rendeltük." Szabolcs vármegye ezt követően számos esetben megkísérelte visszaszerezni joghatóságát a hajdúkkal szemben: „Szabolcsmegye és hajdúkról szóló 1618:LXXIIL, 1636:LXXVIII. és 1638:LXVII. t. czikkek magyarázatából kivont, s már 1666-ban kezdett hatósági követelését a hajduvárosok ellen 1712-ben ismét fölelevenítette..." A Rákóczi-szabadságharcot követően Szabolcs vármegye aspirációi részben sikerre vezettek. Az udvar elismerte az egri káptalan jogát Polgárra: „1715:XCV. t. ez. Polgárnak és Szentmargitának Szabolcs megye törvényhatósága alá leendő vettetése iránt intézkedik, s ezen törvény alapján az egri káptalan a legerélyesebben hozzáfogott Polgár hajdú lakosait jobbágyi járom alá hajtani. Egy része a polgári hajdúknak megadta magát sorsának, fölvette a jobbágyi igát, jelentékeny része pedig lakhelyei odahagyásával más törvényhatóságokba költözött, Polgár város pedig Szabolcsmegyébe kebeleztetett. Azonban Szabolcsmegyének nemcsak Polgár és Szt. Margita, hanem a többi hajduváros bekebelezése iránti követelése fennmaradott (...), míg végül mind III. Károly király 1733. évben kiadott rendelete, mind pedig később az 1791:XXV. és XXIX. t. czikkek által örökre elenyésztetett, de azzal maga megye is, a törvénynek hódolva, végképp felhagyott../'

12 A hajdúk sikerében jelentős szerepet tulajdoníthatunk annak, hogy a Szabolcs vármegyével folytatott küzdelmek során egyre összefogottabban léptek 12 UO. 461