„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Eke Pálné Zamárdi Ilona: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei határváltozások és hatásuk a megye gazdaságára és társadalmára
A különböző történeti és okleveles források 5 szerint e vármegyék már az államalapítás utáni első századokban nemcsak hogy megszerveződtek, hanem a korabeli viszonyok között sűrűn lakottnak voltak tekinthetőek. Korai betelepedésükben szerepet játszott egyrészt az, hogy a természeti környezet a honfoglaló magyarság életmódjának megfelelő feltételeket biztosított: az erdős, ligetes táj, a gazdag vízi világ az ősfoglalkozások zavartalan továbbvitelét tette lehetővé. A sűrűbb megtelepedésnek oka lehetett a gyepű-kapuk, s az országból kivezető utak őrzésének a fontossága is. A törzsi-nemzetségi szervezetben megtelepedő magyarság falvak sorát hozta létre az árvízmentes térszínek ártérre néző peremein, a folyók, patakok mentén, a Nyírség kiemelkedő pleisztocén térszínein. A természetes szaporodás révén növekvő népesség az erdőtől elhódított irtásföldeken alapított új falvakat. Az ősi gyepű falvai ma is őrzik nevüket: Őrmező, Őrkenéz (a mai Mezőladány és Újkenéz), Nyírlövő, Lövőpetri, Őr. Hodász királyi hódászok, (Bereg)daróc királyi vadfogók egykori lakhelye lehetett. Az 1241-es tatárjáráskor Batu kán seregei a Vereckei-hágón (Orosz-kapunak nevezték akkor) betörve Borsóvá vármegyét dúlták fel először, majd Szabolcs és Szatmár következett. Mindhárom földvár áldozatul esett a pusztításnak, de a települések zöme a történeti források szerint fennmaradt, illetve hamar megújult. Szabolcs megyében volt a legnagyobb arányú a települések felszámolódása, mintegy 25-30%-ra tehető. A tatárjárás után megszerveződött nemesi vármegyékben egy-egy nagybirtokközpont töltötte be a székhely szerepét. Borsovában (Beregben) a XI. században Szent László király öccse, Lambert herceg, szász telepesekkel alapította a róla elnevezett Lampertszászát, a megyeszékhely Beregszász ősét. Szabolcsban a Kállay család birtokközpontja, Nagykálló lett a megyeszékhely, Szatmárban pedig a Károlyi családé, Nagykároly. 2. Kisnemesi települések A három vármegyében a települések egyharmada a tatárjárás után kisnemesek birtokában volt A kisnemesi falvak eredetére nézve szűkszavúak a középkori források. Maksay Ferenc, a középkori Szatmár vármegye kutatója írja, hogy „... a király az itteni földeket, talán, mert más szolgálatot teljesítő nép lakta őket, talán, mert egyebek miatt voltak neki fontosak, megvédte a nemzetségek terjeszkedésétől, s ezek egyenként lettek kisemberekéi". 6 Közös jellemzőjük, hogy elhelyezkedésükben mindhárom vármegyében kimutatható a korabeli központi helyek körüli tömörülésük. Csak néhány példa a máig élő települések kisnemesi eredetéről: Borsovában (Beregben) Ajak, Berkesz, Döge, Pátroha Gyulaháza, Jéke, Komoró, Nyírlövő, Bakta, Besenyőd, Nyírbogát, Nyírbogdány, Gemzse, Nyíribrony, Nyírkércs, Ófehértó, Petneháza, Ramocsaháza; Szabolcsban Buj, Kenézlő, Tiszalök, Zalkod, Nyírderzs, Egyek, Ebes, Kába, Taktakenéz, Zelemér, Geszte5 Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti földrajza. Bp., 1966. 6 Maksay Ferenc: A középkori Szatmár megye. Bp., 1940. 441
