„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Eke Pálné Zamárdi Ilona: Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei határváltozások és hatásuk a megye gazdaságára és társadalmára
réd. Szatmárban a zöm a Szamos partján helyezkedik el, a vármegye székhelyének közelében: Nemesborzova, Ököritófülpös, Gyügye, Nábrád, Mánd, Szamostatárfalva, s egy másik csoport a Szabolcs vármegyétől elválasztó határ mentén: Kántorjánosi, Nyírmeggyes, Őr, Piricse, Rohod, Vaja. A kisbirtokos községek maradandóbb jellege a jobbágyfalvakkal szemben már a középkorban kitűnt. Lakosságukat az uradalmak hatalmaskodó, más birtokra áttelepítő akciói nem érintették. A nagyszámú nemesség jelenléte a vármegyékben élénk közéletet, nagy politikai aktivitást biztosított. Jelentős hatású jelenlétük a népesedésre is. A sűrűn települt kisnemesi falvak határának kiterjesztésére nem nyílt mód, így a birtokaprózódás megakadályozásának egyedüli eszköze a visszafogott születésszám lehetett. A mai népesedési viszonyokat kutatók számára magyarázó ereje van ennek a történelmi ténynek. Abban a Szabolcs-Szatmár-Beregben, ahol a természetes szaporodás átlagértékei a legutóbbi évtizedig az országos adatokat kétszeresen felülmúlták, az azonos népességszámú, magyar lakosságú, tisztán agrárszerkezetű falvak még a XX. század második felében is eltérő módon viselkedtek: a Nyírség települései a megyei átlagot is felülmúlták, a szatmáriak és beregiek pedig nem érték el azt. A három történelmi vármegye a XV. században stabil határokkal képezte részét Mátyás király Magyarországának. (2. ÁBRA) 2. ÁBRA: Szabolcs, Szatmár és Bereg vármegyék a XV. században 442