„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Fedinec Csilla: Kárpátaljai autonómia, határváltozások 1918–1944

számára elegendő az 1868-as nemzetiségi törvényben leírtak valóra váltása, vagy „ha már mindenáron autonómiában akarjuk látni", akkor elő kell venni az 1918:X. néptörvényt. A többség kulturális autonómiában gondolkodott, a lényeg, hogy az ne bontsa meg „a magyar korona ezeréves integritását". A határok tekintetében is előjött az a gondolat, hogy a vármegyerendszert lehetőleg nem kell megbontani. Illés József megfogalmazása szerint „nem a magyarság felé szükségesek az autonómia kiépített sáncai (...), mint inkább az idegen érdekek által erősen kihangsúlyozott testvériség szeparatisztikus kísérleteivel szemben". Ha ehhez idézünk egy-két „nemzetiség-meghatározást", mint például: az itt többségben élő nép „nem tekinthető másnak, mint ruszinul beszélő és görög katholikus hitet valló magyarnak" vagy „hungaroid-katolikus-szláv ötvözetnek," nyilvánvaló, hogy nehezen volt keresztülvihető az a javaslat, amely jó értelemben vett önkormányzatra törekedett. 436