„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Fleisz János: Nagyvárad vonzáskörzetének és funkcióinak beszűkülése Trianon után

visszasorolták a teljes értékű, fejlett megyeszékhelyek közé, egy ideig a két szintkategória közötti átmenetet képviselve. 1930-ban Nagyvárad a lakosság száma szempontjából - a fővárost, Bukarestet is számítva - a 8. helyet foglalta el Nagy-Romániában, így a nagyvárosok közé tartozott, jó néhány szerepkörének beszűkülése mellett is. Nagyvárad többfunkciójú város maradt, ahol egyaránt jelentős a kereskedelmi, pénzügyi, közlekedési, ipari, közigazgatási, adminisztratív, jogi, katonai, egészségügyi, oktatási és kulturális szerepkör. Nagy-Románia szintjén az elemzések Nagyváradot - mint komplex várost - a második kategóriába, a megye területét meghaladó vonzáskörzettel rendelkező városok közé sorolták. Az első kategóriába az akkori regionális központok kerültek (Bukaresten kívül Kisinyov, Csernovic, Jászvásár, Kolozsvár). A Trianon utáni Erdély tekintetében Nagyvárad ugyancsak a második csoportba került Arad, Brassó, Szatmárnémeti, Nagyszeben és Marosvásárhely társaságában. A hierarchiában legmagasabb helyre - regionális központként - a legnagyobb lakosságnövekedést felmutató Kolozsvár, valamint a többi városnál gyorsabban fejlődő Temesvár került. A városi szerepkörök súlya alapján a korabeli romániai városokat ez ideig senki nem tanulmányozta, mennyiségi értékek szerinti összehasonlításokkal így nem rendelkezünk. Azt viszont megállapíthatjuk, hogy az első világháborút követő geopolitikai változások hatására az általános folyamatok kedvezőtlen irányt vettek, de Nagyvárad, mint a korábbi, fejlett terület része, így is az élmezőnyben foglalt helyet Nagy-Románia városai között, sőt jelentősége sok szempontból nagyobb volt, mint amire a lakosság számából következtetni lehetne. A kényszerű integrálódást Nagyvárad nagyon megsínylette, mégsem vált az örök válság vagy az örök szegénység városává. 8. Összegzés Nagyvárad Trianon után is megmaradt a terület jelentős városának, a megváltozott körülmények miatt azonban kizökkent a természetes demográfiai ciklusból. A város etnikai szerkezete lényegesen módosult, főleg a románok arányának jelentős megnövekedése által, ezzel együtt Nagyvárad megtartotta magyar arculatát. A felekezeti megoszlás is átalakult az ortodox, a görög katolikus és a zsidó vallásúak számának emelkedése által. A társadalom átrétegződése is tükrözte a változásokat. A gazdasági életre is új tényezők hatottak. A kereskedelem vezető szerephez jutott, az ipar stagnált, a hitel- és bankrendszer gyakran küzdött tőkehiánnyal. A közlekedési rendszer féloldalassá vált, majd irányultságát kelet felé terjesztette ki. A határmegvonás a város vonzáskörzetének beszűküléséhez, funkcióinak elmosódásához vezetett. A közigazgatás átrajzolása, az intézmények áthelyezése is megnehezítette a város haladását. A nehézségek ellenére is a város sokat megtartott az addigi kimagasló egészségügyi, egyházi, oktatási és kulturális adottságaiból. Mindezt olyan viszonyok között, hogy az addig legnagyobb arányt képviselő római katolikusok püspökségét összevonták, az egyetemi szintű oktatási intézményt, a Jogakadémiát pedig bezárták. Kulturális síkon a magyarság részéről a térvesztés mellett nagyobb szerepet 363