„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„IDENTITÁS, TÉR ÉS TÁRSADALOM” – A HATÁRVÁLTOZÁSOK REGIONÁLIS HATÁSAI - Fleisz János: Nagyvárad vonzáskörzetének és funkcióinak beszűkülése Trianon után

2. Az impériumváltás és Trianon következményei Trianonnak szinte máig jóvátehetetlen következménye az lett, hogy az ott meghúzott határok által szétszakított térség elmaradt még a korábbi perifériától is. A határmegvonás nem volt tekintettel a gazdasági egységekre, az egymással kooperáló gazdasági térségekre. 1920-ban az egységes településhálózati rendszer felbomlott, a határövezetbe került városok a korábbi stabil háttér nélkül excentrikus helyzetű, stagnáló településekké alakultak. Megszűnt tehát a dualista monarchia sokat kritizált közös piaca és közössége. Megfelelő jogi szabályozás hiányában a határok az áruforgalmat rendkívül gátolták.

5 Az első világháború után az új határ közelsége nem kedvezett Nagyvárad fejlődésének, és ez a városképen is hamar meglátszott. A hatalomváltásnak számos negatív következménye mutatkozott. Először is a trianoni határ későbbi meghúzásával Nagyvárad elvesztette befolyási övezetének közel a felét. Az egykori nagy területű megye középső és keleti része Nagyváraddal együtt Romániához került, míg falusias, nyugati része Magyarországon maradt.

6 A későbbi gazdasági és infrastrukturalis problémák jelentős része a politikai államhatár elválasztó szerepéhez kötődik. A gazdasági jellegű városfejlesztő tényezők hatása jelentősen beszűkült, az inkább nyugati irányultságú vasúti közlekedés által biztosított kapcsolat megbomlott, s mindehhez még társult az általános zavaros légkör.

7 3. Demográfiai és társadalmi változások A megváltozott általános körülmények közepette a népességi folyamatokban is módosulásokat tapasztalhatunk. A dualizmus korában Nagyvárad népességének növekedési üteme az egyik legmagasabb volt, de már a világháború idején is kizökkent a természetes demográfiai ciklusból. A kedvezőtlen helyzet s a nagyfokú kivándorlás következtében - egy 1920-ban sebtében elkészített összeírás szerint - a lakosság száma 68 080-ra csökkent az 1918-ban feljegyzett 71 789hez képest. Majd ismét növekedést tapasztalni, főleg a betelepítések nyomán. Az 1930-as népszámlálás adatai szerint a városnak 82 687 lakosa volt. Ettől kezdve a lakosság növekedése lelassul, illetve stagnál, 1937-ben 81104-re esik vissza.

8 Nagyvárad két világháború közötti lakosságának összetételét tanulmányozva néhány kérdést szükséges előzetesen tisztáznunk. Először is: ebben az időszakban Nagy-Romániában az egyetlen népszámlálás 1930-ban volt, és ennek adatait is nagy óvatossággal kell kezelni. (A lakosság száma tekintetében 5 Vö. Gergely Jenő - Izsák Lajos: A huszadik század története. Bp., 2000, 54-56.; valamint Ormos Mária: Magyarország a két világháború korában 1914-1945. Debrecen, 1988, 83. 6 Lásd Süli-Zakar István tanulmányát a kötetben. 7 Nagyvárad két világháború közötti helyzetére lásd Adorján Péter: A halott város (Nagyvárad 1940. szeptember 6-ika előtt). Bp., 1941. 8 Adatainkat a Nagyváradi Bihar Megyei Állami Levéltár polgármesteri iratainak 142-es leltári számú, 7/1920. csomagjából, illetve az 1930. december 29-ei népszámlálás megjelentetett anyagából vettük. 353