„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„TRIANONI NEMZEDÉK” – TERÜLETI VÁLTOZÁSOK ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG - Beluszky Pál: A modernizáció területi differenciái a századelő Magyarországán
4.4.2. Közép- és Dél-Dunántúl A Zala, Somogy, Baranya, Tolna, Fejér megyéket, valamint Veszprém megye déli kétharmadát s Vas megye Zalával határos sávját magában foglaló, kb. 31 ezer km 2 kiterjedésű, több mint 2 millió lakosú Közép- és Dél-Dunántúl alulmúlta a várakozásokat. A Dunántúlt a szakmai és közfelfogás többnyire az ország „fejlett" régiói között tartja számon, noha ez a besorolás sem a közelmúltra, sem napjainkra vonatkozóan nem helytálló. Az adatok meglehetősen egyértelműek és kérlelhetetlenek, ezek szerint a századelő Közép- és Dél-Dunántúlja a modernizáció ütemében elmaradt az ország több régiójától - horribile dictu az Alföldtől is. Zala vármegye a megyei ragsorban a 49., Somogy a 39.; az alföldi megyék rangsorbéli átlaga 10,6 (!), ezt egyetlen dunántúli megye sem közelítette meg. Csupán Baranya megye ért el, Pécs értékeinek köszönhetően, a közepesnél jobb helyezést. A dunántúli megyékben a legtöbb figyelembe vett mutató közepes vagy közepesnél alacsonyabb szinten állt, ilyen értelemben a szerényebb szintű modernizáció általános érvényű a régióban. Csupán az alfabetizáció szintje magas, s egyes megyékben az „orvoslátta holtak" aránya. (A társadalom ligatúrái oldódtak, az opciók kínálata gyér.) A „relatív elmaradás" okai között említhetjük, hogy a Dél-Dunántúl forgalmi helyzete hosszú időn keresztül kifejezetten kedvezőtlen volt (a vasútépítés nyomán javult a helyzete), a mezőgazdasági árutermelés szerény, a gyáripar térhódítása Baranyát és Pécset leszámítva jelentéktelen, mindezek következtében az urbanizáció szintje kifejezetten alacsony (a magasabb hierarchikus szintű városokban élők aránya alapján Tolna megye a 63., Somogy az 59., Zala a 42. helyet foglalta el a megyék rangsorában). Zala, Somogy, Tolna, Dél-Fejér a századfordulón a kifejezetten városhiányos térségek közé tartozott, a városi intézmények hiánya vagy gyér volta a modernizáció fékezője, csakúgy, mint az aprófalvas településszerkezet, mely már a századelőn lassította a falusi térségek modernizációját is. 4. 4. 3. A „köztes zóna" Az ország modernizáltabb régiói - az Alföld, illetve a Felvidék középső része és az egyértelműen „elmaradt" Kelet-Magyarország között Szabolcs megyétől Bihar, Arad megyén át Temes vármegye déli határáig nagy kiterjedésű (40,5 ezer km 2 , 2 millió lakos) „köztes zóna" húzódott. E zónába meglehetősen heterogén területek kerültek, mind gazdaság- és településtörténetüket, mind a lakosság nemzetiségi és vallási összetételét, mind a természeti viszonyokat tekintve. A zónának belső kohéziója nem volt. A zónán belül a „modernizációs elemek" korrelációja csekély. Növelte a kiegyensúlyozatlanságot, hogy a zónához tartozott több rohamosan növekvő, modernizálódó nagyváros - Nagyvárad, Arad, Temesvár -, környékük viszont a modernizációban hátramaradott térség volt. (Nagyvárad megyéjében, Biharban a hat éven felüli lakosság 56,4%-a analfabéta volt 1910-ben.) Ismételten megemlítjük, hogy a lakosság nemzetiségi 27
