„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Sallai Gergely: Az első bécsi döntés megítélése a szlovák és a magyar történeti irodalomban

A három csehszlovák ajánlat arról tanúskodik, hogy a szlovák fél továbbra sem volt hajlandó figyelembe venni a valós etnikai helyzetet. Mindezért nem a magyar felet illeti a kompromisszumképtelenség vádja. Amennyiben megpróbáljuk beleélni magunkat a szlovák fél helyzetébe, beláthatjuk, hogy e napokban valóban nehéz helyzetben voltak. Tiso kormánya első hivatalos ténykedését területi engedményekről folytatott tárgyalásokkal kezdte,

89 ezért csak az elkerülhetetlen minimumot akarta átadni.

90 Ez, mint láttuk, igen kicsi terület volt. Küldötteik a hazai közvélemény megnyerése, illetve saját politikai megerősödésük érdekében küzdöttek.

91 Mindez hozzájárulhatott ahhoz, hogy váratlanul gazdasági, stratégiai érveket vetettek fel, vasútvonalak megtartására helyezték a hangsúlyt. A legtöbb magyarlakta nagyobb várost meg kívánták tartani, és általában arra törekedtek, hogy a lehető legkevesebbet adják vissza.

92 Ezért a megszakításra vonatkozó bejelentést megkönnyebbüléssel fogadták.

93 Érdekükben állott, hogy újabb konferencia döntse el a vitát, mert közvéleményük előtt jobban megáUhattak azzal az érveléssel, hogy nem önként, hanem nagyhatalmi kényszer alatt mondanak le területekről. Továbbá Durcansky és Mach azzal a benyomással érkezett vissza Németországból, hogy a németek mögöttük állnak,

94 ami egy nagyhatalmi döntés esetén számukra kedvező eredményt hozhat. A szlovákok rugalmatlanságának végül lélektani okai is lehettek. A magyar delegáció arisztokratikus jellegéből fakadó szlovák előítéletet a fiatalabb magyar résztvevők igyekeztek ellensúlyozni, főként Esterházy, aki ugyan szintén gróf volt, de jó kapcsolatban állt a szlovák értelmiség számos tagjával, és jól beszélt szlovákul.

95 A tárgyalásokat a magyar fél tehát október 13-án megszakította, és bejelentette, hogy az ügy megoldása érdekében a müncheni egyezményt aláíró nagyhatalmakhoz fordul. Az a lehetőség, hogy a szlovák fél esetleg önszántából engedjen át magyarlakta területeket annak érdekében, hogy az etnikai viszonyoknak megfelelőbb államhatár jöjjön létre, kudarcba fulladt. Ilyesmit a magyar vezetők közül néhányan - leginkább Teleki - komolyan vehettek, szlovák részről azonban senki. A megszakított tárgyalások és a bécsi döntőbírósági tárgyalás között eltelt három hét eseményeire szintén nem kívánok kitérni. Csupán annyit emelnék ki, hogy a szlovákok hajlamosabbnak bizonyultak arra, hogy a németek különböző kívánságárnak eleget tegyenek, a magyar-német viszony ezzel szemben tovább romlott. így az a tendencia rajzolódott ki, hogy az Olaszország által Magyarországnak nyújtott támogatás fokozódott, miközben a német közvetí88 MOL K 74 (Külügyminisztériumi Levéltár, Számjelosztály), 1938 - Prága - bejövő 6567/176. Krno a prágai német ügyvivőnek arról beszélt, hogy az autonómia-ajánlat a tárgyaláson politikai baklövés volt. 89 Slovensky tyzdenník, 1938. október 13., 1. Még csak most jött létre a régen várt autonómia és máris itt a kellemetlen kötelezettség, megvédeni a magyaroktól területeinket a tárgyalásokon. 90 UO. 91 Népszava, 1938. október 14., 7. 92 MOL K 74 (Külügymirüsztériumi Levéltár, Számjelosztály), 1938 - Berlin - kimenő - 6206/183. 93 DÍMKH. kötet, 523. sz., 790-791. p. és 526. sz., 794. p. Vö: Deák, Ladislav. 1990, i. m. 111. 94 Vávra-Eibel: i. m. 69. 95 Uo. 217. 266