„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Sallai Gergely: Az első bécsi döntés megítélése a szlovák és a magyar történeti irodalomban
téssel folyó csehszlovák-magyar diplomáciai „csatározásban" a németek gyakorlatilag Csehszlovákia pártján foglaltak állást. Ennek ellenére a magyar diplomácia komoly engedményre is kényszerült/ amennyiben a négyhatalmi konferencia összehívásának szándékától a határozott német ellenkezés miatt elállt. Meg kell azonban jegyezni, hogy a nagyhatalmakat újabb konferenciára összehívni valószínűleg csaknem lehetetlen lett volna. Ezt kizárólag Olaszország támogatta, még a kérdésben érdekelt és „nagyhatalmi jellegű", egyébként Magyarországot támogató Lengyelország is - elsősorban presztízs okokból - mereven elzárkózott ettől. A magyar fél az újabb csehszlovák területi ajánlatot is, amely a nyelvhatáron fekvő városoktól eltekintve megfelelt az etnikai helyzetnek, elégtelennek minősítette, e városok visszatartása miatt. Ezt követően Ciano olasz külügyminiszter sürgetésére Ribbentrop német külügyminiszter végül legyőzte aggályait, és hozzájárult, hogy döntőbíróként vegyen részt a konferencián, amely megállapítja a magyar-csehszlovák államhatárt. Mint ismeretes, erre Bécsben került sor, 1938. november 2-án. 96 A mintegy 12 ezer km 2 nagyságú terület kb. 1 millió lakosának magyar adatok szerint 86,6%-a (1910), illetve 84,4%-a (1938), csehszlovák adatok szerint 59,1%-a (1930) volt magyar. A szlovák történetírás egyhangúlag úgy ítéli meg, hogy „déli határunkról nem statisztikai, gazdasági és történelmi érvek döntöttek, hanem a nagyhatalmi érdekek". 97 A bemutatott tények alapján ezzel a felfogással aligha érthetünk egyet. Emellett a szlovák kutatók egyetértenek abban is, hogy a Magyarországhoz került szlovákok komoly üldözésnek lettek kitéve, ami több tízezer személy elmenekülését eredményezte. 98 * A magyar királyi honvédség 1938. november 5-11. között megszállta a visszacsatolt területeket. A bevonulással egy időben megkezdődtek a szlovákellenes atrocitások, melyeket a magyar kormány kevés sikerrel akadályozott meg, a szlovák fél viszont számos esetben túlhangsúlyozva kommentált. A szlovák autonóm kormány belügyminisztere a Magyarországhoz került szlovákok jövőjéről folytatott tárgyalásokat november 13-án, Budapesten. A magyar kormány ígéretet tett, hogy a túlkapásokat rövid időn belül megfékezi, a törvénytelenségek elkövetőit szigorúan megbünteti. A szlovák politikus továbbá arra is ígéretet kapott, hogy a szlovákok tulajdon- és jogbiztonságát, nyelvi és poli96 MOL XIX-J-1-a (Békeelőkészítő osztály iratai), 164. 12 ezer km 2 , 1910: 862 747 lakos, 746 912 magyar (86,6%), 83 428 szlovák {9,7%), 8941 rutén' (1,0%). (876 község.) Az 1930-as csehszlovák népszámlálás szerint: 1 029 629 lakos, magyar: 59,1%, csehszlovák: 29,1%. Az 1938-as magyar összeírás szerint: 1 041 401 lakos, 879 007 magyar (84,4%), 123 864 szlovák (11,9%). Vö. Deák, Ladislav: 1996, i. m. 35. -10 390 km 2 , 854 218 lakos, 503 980 magyar, 272 145 szlovák, 26 151 izraelita, 8074 német, 1826 ruszin. (1930-as népszámlálás, Kárpátalja nélkül.) Lásd Deák, Ladislav: 1990, i. m. 123. - 779 község, amelyből 179 szlovák többségű. Három területen jelentős a szlovákság területi vesztesége: Érsekújvár, Verebély és Ógyalla körül 62 szlovák község 76 ezer lakossal; Jolsva környéke négyezer szlovákkal; Kassa környéke (Kassán kívül) 17 ezer magyar mellett 85 ezer szlovákkal (79 község). 97 Lipták, Lubomír: i. m. 166. *8 Uo. 166-168. p. 267
