„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Sallai Gergely: Az első bécsi döntés megítélése a szlovák és a magyar történeti irodalomban

felé a határok teljesen lehetetlenek. Ez tiszta magánvélemény. Ez egy rossz vicc..."

78 Ezt viszonylag rövid vita követte, amely során Teleki újra rámutatott, hogy csak stratégiai, gazdasági szempontokon alapul a szlovák javaslat, a „rosszindulat jele, hogy a néprajzi határokat ott sem méltányolják, ahol az 1910. és 1930. évi határok azonosak".

79 A szlovák küldöttek a szokásos érveket hangsúlyozták, Durcansky hozzáfűzte, hogy „a határok úgy lettek megállapítva, hogy annyi magyar maradjon Szlovákiában, amennyi szlovák lesz Magyarországon".

80 Erre Teleki figyelmeztetett: „Itt most arról van szó, hogy egy igazságos határmegvonás útján megalapozzuk két nemzet barátságát, nem pedig arról, hogy kölcsönösen túszokat tartsunk egymás birtokában."

81 Ezzel Zidovsky kárpátaljai küldött is egyetértett. „Teleki álláspontja közeledést jelent. Mi nem akarunk túszokat."

82 Az ülést Kánya összegzése zárta: „A viták túlságosan elhúzódtak, közeledés nélkül. Ezen az alapon nem tárgyalhatunk. A magyar delegáció nem terjeszt be további javaslatot. Kisebb módosításokkal számolt a saját javaslatán, de ahhoz hasonlóra, amilyen a csehszlovák javaslat, egyáltalán nem volt felkészülve."

83 Az elmondottakból következően a két fél álláspontja között áthidalhatatlan szakadék jött létre. Mint láttuk, a népszámlálások eltérő adatai jelentették az egyik komoly problémát. A szlovák tárgyalóküldöttség a magyar népszámlálásokat anélkül kritizálta, hogy azok hibáit konkrét tényekkel bizonyította volna.

84 A szlovák szakirodalom mindehhez hozzáfűzi, hogy a magyarok kompromisszumképtelenek voltak, és nem vették figyelembe a húszéves etnikai fejlődést, amely Szlovákia területén végbement.

85 De számos területet, melynek etnikailag magyar jellegét maguk is elismerték, stratégiai, közlekedési vagy gazdasági indokok alapján akartak megtartani.

86 Ami a „húszéves etnikai fejlődést" illeti, meg kell jegyeznünk, hogy igen nehéz objektíven fejlődésnek nevezni közel százezer magyar elmenekülését, több tízezer cseh betelepülését, cseh és szlovák telepes kolóniák létrehozását a magyar etnikai területen, vagy magyar többségű városok népszámlálási manipulációkkal történő elszlovákosítását. Továbbá azt is megfigyelhettük, hogy München de facto területek átadásáról rendelkezett, a magyar kormány többször egyértelműen kijelentette, hogy csak területi alapon kíván tárgyalni, s ezzel a csehszlovák kormány több ízben hivatalosan egyetértett. Ezért a szlovák delegáció legelső, autonómiára vonatkozó ajánlatára nemigen lehetett volna mást válaszolni, mint amit Kánya külügyminiszter válaszolt: Nem vehető komolyan, és arról tárgyalni sem lehet.

87 Ez utóbbit a csehszlovák delegáció is elismerte.

88 78 Záznam... i. forrás, 1938. október 13. 79 Uo. so Uo. 81 Feljegyzés... i. forrás, 1938. október 13. 82 Záznam... i. forrás, 1938. október 13. S3 Uo. 84 Rónai András: i. m. 131. S5 Deák, Ladislav: 1990, i. m. 103-104. 8

* Deák, Ladislav: 1997, i. m. 25. S7

DIMKU. kötet, 491. sz., 761. p. 265