„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Sallai Gergely: Az első bécsi döntés megítélése a szlovák és a magyar történeti irodalomban
ígért jogok figyelmen kívül hagyásával, a kisebbségi szerződések be nem tartásával objektíve elősegítette Münchent." 18 Ha el is fogadjuk, hogy kényszer szülte a müncheni egyezményt, azt a négy nagyhatalom garantálta, és a magyar kérdés közvetlen, tárgyalásos rendezésére vonatkozó pótjegyzőkönyv olasz felvetés nyomán került a megállapodásba, nem fegyveres fenyegetés következtében. Az etnikai alapú területi korrekció jogosságát pedig Anglia és Franciaország is elismerte. 19 A későbbi háborús események azonban elrontották a békés területváltoztatások hitelét. 20 München utólag bűntudatot oltott a nyugati hatalmakba, hisz a status quo megbontásában a háború kirobbanásának okát vélték felfedezni. 21 Csehszlovákia későbbi szétzúzása után olyan felfogás alakult ki, amely minden korábbi, vele kapcsolatos diplomáciai tevékenységet szentségtörésnek állított be. 22 Mindezt Benes emigrációban folytatott politikája kihasználta, és a tendencia tovább él történetírásukban is. Ezzel függ össze a magyar kisebbség szerepének szlovák részről történő, meglehetősen elfogult megítélése. A szlovák szakirodalom hangsúlyozza, hogy bár identitásának megőrzését a Csehszlovák Köztársaságban nem korlátozták, a magyar nemzetiségi alapon szerveződő politikai pártok nem voltak képesek megbékélni a kisebbségi léttel. 23 Az ideiglenesség érzésének állandó ébrentartásával elidegenítették szavazóikat az államtól, így a magyarok - a németek és Hlinka Szlovák Néppártja 24 mellett - nagy szerepet játszottak a Csehszlovák Köztársaság szétverésében. 25 A visszacsatolást követően pedig a Horthy-rendszer szlovákellenes politikájának kiszolgálói lettek. 26 A magyar kisebbség érdekeinek védelmét korszakunkban az Egyesült Magyar Párt (EMP) látta el, ennek vezetői pedig úgy vélték, hogy identitásuk megőrzésének feltételei rendkívül korlátozottak. A csehszlovákiai magyarság két háború közötti helyzetének részletezésétől ugyancsak el kell tekintenünk, csupán a figyelmet kívánom fellilvni elsősorban Gyönyör József, Vígh Károly és Popély Gyula műveire. 27 Egyes szlovák szerzők hangsúlyozzák, hogy az EMP vezetőinek nézeteivel szemben más magyar pártok is kínáltak alternatívát, amellyel a helyi magyar lakosság jelentős része azonosult. Ezt a nézetet az 1938-as csehszlovákiai választási eredmények alapján el kell utasítanunk, hi18 Ádám Magda: Eduard Benes. Dunaszerdahely, 1996,151. 19 Rónai András: Térképezett történelem. Bp., 1993,103. 20 Uo. 98. 21 Szegedy-Maszák Aladár: Az ember ősszel visszanéz. Bp., 1996, 213. 22 Ullein-Reviczky Antal: Német háború - orosz béke. Bp., 1993, 22. 23 Deák, Ladislav: Slováciv mad'arskej politike v rokoch 1918-1939. Bratislava, 1996, 39. 24 Hlinková slovenská l'udová strana (HSLS). Korszakunkban a legnépszerűbb politikai párt a szlovák választók körében. Szlovákia autonómiáját kívánta megteremteni. 25 Deák, Ladislav: 1996, i. m. 39. 26 Deák, Ladislav: 1997, i. m. 41. 27 Gyönyör József: Terhes örökség. Pozsony, 1994; Popély Gyula: A csehszlovákiai magyarság a népszámlálások tükrében. Bp., 1991; Vígh Károly: A szlovákiai magyarság sorsa. Bp., é. n. 254
