„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Sallai Gergely: Az első bécsi döntés megítélése a szlovák és a magyar történeti irodalomban
A magyar politika a csehszlovákiai magyar kisebbség vezetőivel összhangban arra az álláspontra helyezkedett, hogy a szudétanémeteknek adandó jogok a magyar kisebbséget is automatikusan megilletik. 13 A magyar-német kapcsolatok már a müncheni konferencia előtt jelentősen megromlottak. Imrédy Béla miniszterelnök jobbratolódása e hónapok diplomáciai eseményeinek hatására kezdődött. Többek között ennek tulajdonítható, hogy a sikertelen komáromi tárgyalások után magyar részről bizonyos engedmények megtételére került sor (Darányi Kálmán látogatása Hitlernél és Ribbentropnál). A mérsékelt külpolitikai vonalvezetés fenntartását a brit magatartás is nehezítette. Őfelsége kormánya minden hivatalos állásfoglalástól, konkrét garanciától tartózkodott, nem kívánt ugyanis semmiféle nemzetközi-jogi kötelezettséget magára venni olyan terület ügyében, amely nézete szerint német érdekszférába tartozott. 14 Nagy-Britannia a továbbiakban sem igen lépett ki megfigyelői szerepéből. Ha a magyar történetírás helyenként hajlamos számon kérni az angol vezetésen a konkrét támogatás hiányát, amivel „egyenesen belekergeti Magyarországot Berlin és Róma karjaiba", 15 a cseh és a szlovák szakirodalom egyszerűen árulásról beszél. A brit politika a Hitlernek tett engedmények árán el kívánta kerülni a háborút. Runciman angol diplomata sikertelen közvetítési törekvései után a szeptemberi Chamberlain-Hitler találkozók következtek, amelyek eredménye a szeptember 19-ei angol-francia jegyzék lett. Ebben a két hatalom felszólítja Prágát, hogy a több mint 50%-ban német nemzetiségűek által lakott területeit adja át Németországnak. A cseh közvélemény és a vezetés is nehezen fogta fel, hogy legjobb szövetségesei „feláldozták" az országot a háború elkerülése érdekében. Hamarosan az is kiderült, hogy a szovjetek sem nyújtanak érdemleges segítséget. 16 Az országot ért tragédia okait Benes hasonlóan ítélte meg, mint napjaink szlovák és cseh történetírása. Az egyetlen tényleges közép-európai demokráciát a német agresszió és a szövetségesek árulása rombolta szét. (Ezzel kapcsolatban a szlovák szakirodalom a centralista prágai politikával kapcsolatos szlovák sérelmeket is megemlíti, amelynek következtében az autonómiát követelő szlovákiai pártok az ottani lakosság nagy többségének támogatását élvezték. 17 ) Ádám Magda találóan foglalja össze az újabb magyar szakirodalom ide vonatkozó megállapításait: Benes „nem látta, hogy a bekövetkezett tragédiáért ő is felelős. Nem a müncheni diktátum elfogadásáért, hanem azért a politikáért, amely az etnikai elvektől nagyon is eltérő határok kierőszakolásával, a Szlovákiának és Kárpátaljának bePamlényi Ervin, Tilkovszky Lóránt, Juhász Gyula. Bp., 1968, 134-136. sz., 287-290., 142. sz., 297-298. 13 Magyar Országos Levéltár (a továbbiakban: MOL), XIX-J-1-a (Békeelőkészítő osztály iratai), 166. A magyar kormánypolitika Milán Hodza csehszlovák miniszterelnök 1938. március 28-ai beszédében kifejtett hivatalos álláspontjára hivatkozott, amelyben megígérte, hogy a kisebbségek jogait az egyenlőség alapján, statútumban rendezi. 14 Ivanicková, Edita: Ceskoslovensko-mad'arské vzíahy v stredo-európskej polítike Vetkej Británie. In: Historicky casopis, 46/2., 1998., 252. 15 MOL K 74 (Külügyminisztériumi Levéltár, Számjelosztály), 1938 - London -bejövő - 6037/76. 16 Pfaff, Ivan: Sovétská zrada 1938. Praha, é. n., 94-96. 17 Lipták, Lubomír: Slovensko v 20. storocí Bratislava, 1998,130. 253
