„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Sallai Gergely: Az első bécsi döntés megítélése a szlovák és a magyar történeti irodalomban

gyarország számára a revíziós külpolitikán kívül nem igazán létezett más alternatíva. Ezért inkább annak tisztázása érdemel figyelmet, vajon létezett-e olyan revíziós program, amely befolyásos nagyhatalmi politikai körök elvi egyetértésével találkozott, és ha igen, a magyar politikai vezetők közül kik és hogyan képviselték azt. A szlovák szakirodalomban változatlanul tartja magát az az értelmezés, miszerint a revízió a mindenkori magyar politikai vezetés szűk körének birodalmi álma volt csupán, amely a történelmi Magyar Királyság Kárpátok koszorúzta határainak visszaszerzését tűzte ki célul, a mértéktartóbb nézetek csak taktikai fogásként, a világ közvéleményének elutasítása érdekében keletkeztek.

8 Az újabb magyar nyelvű szakirodalom - elsősorban Romsics Ignác szerkesztésében a Trianon és a magyar politikai gondolkodás címmel megjelent tanulmánykötetre,

9 valamint Ormos Mária Magyarország a két világháború korában című szintézisére utalnék - ezzel ellentétben úgy ítéli meg, hogy 1938-1939 fordulójáig a magyar külpolitika irányításában főszerepet játszó politikusok képessége a nemzetközi viszonyok reális mérlegelésére, az ország szuverenitásának megőrzése iránt érzett felelőssége lehetővé tette, hogy a „nemzeti jóvátétel gondolatát (...) nagy óvatossággal kezeljék''.

10 A magyar politikában a revíziós törekvések esélyei tekintetében a harmincas évek elejétől a Csehszlovákiával szembeni követelések realizálását tartották a legesélyesebbnek.

11 A hivatalosan vállalt magyar törekvések abban foglalhatók össze, hogy az etnikailag magyar lakosságú területeknek békés ütőn és lehetőleg a nyugati hatalmak támogatásával kell visszakerülniük Magyarországhoz, a kevésbé propagált célkitűzés pedig Szlovákia és Kárpátalja egészének megszerzését jelentette. A hivatalos diplomáciai tevékenység e területekre vonatkozóan a népszavazás szükségességét hangoztatta, hivatkozva a népek önrendelkezési jogának elvére. Az 1938-as csehszlovák válság tette ilyen szempontból először komolyan próbára a magyar politikát, hiszen a német vezetés Csehszlovákia-ellenes terveiben magyar katonai akció is helyet kapott. Kánya Kálmán külügyminiszter az ilyen irányú konkrét kérést az 1938. augusztusi kiéli és a szeptemberi obersalzbergi magyar-német találkozók alkalmával is elutasította. A forrásokban szereplő elvi egyetértésre utaló magyar kijelentések diplomáciai fogásnak minősíthetők. Kiéiben Kánya módosította ugyan katonai felkészültségünkről alkotott korábbi nézeteit egy-két évről október elsejére, de nem vállalta a felelősséget egy esetleges jugoszláv támadás következményeiért. A szeptemberi látogatás során sem tettek a magyar vezetők konkrét állásfoglalást, Imrédy csupán annyit ígért, hogy a közeljövőben levelet küld a Führernek, amelyben rögzíti Magyarország pontos igényeit.

12 8 Vietor, Martin: Dejiny okupácie juzného Slovenska. Bratislava, 1968, 48^9. Vö. Deák, Ladislav: i. m. 18. 9 Romsics Ignác (szerk.): Trianon és a magyar politikai gondolkodás 1920-1953. Bp., 1998; valamint lásd még Péteri Lóránt, Zeidler Miklós és Ablonczy Balázs tanulmányait. 10 Ormos Mária: Magyarország a két világháború korában. Debrecen, 1998,173. 11 Pölöskei Ferenc - Gergely Jenő - Izsák Lajos (szerk.): Magyarország története 1919-90. Bp., é. n., 107. 12 A Wilhelmstrasse és Magyarország. Német diplomáciai iratok Magyarországról 1933-1944. Összeállították és sajtó alá rendezték, a bevezető tanulmányt írták: Ránki György, 252