„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)

„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Sallai Gergely: Az első bécsi döntés megítélése a szlovák és a magyar történeti irodalomban

sok esetben megnehezítik egy-egy probléma részrehajlástól mentes megítélését. Ezzel szemben az újabb magyar munkák a döntés bizonyos részleteit objektívebb megvilágításba helyezik, a korabeli események magyar résztvevőinek visszaemlékezései pedig többek között azt emelik ki, hogy az etnikai határt a lehető legpontosabban fedő államhatár megteremtése, mint a két nép közötti megbékélés kiindulópontja, a Teleki Pál által vezetett szakértő csoport őszmte törekvése volt. Az összefüggések részletes bemutatásától eltekintve csupán néhány részproblémára térek ki, amelyek megítélésében komolyabb szakadékok mutatkoznak. Szó lesz a müncheni időszak és a komáromi tárgyalások különböző megítéléséről, valamint a döntést követően Magyarországhoz került szlovákok elleni túlkapásokról alkotott véleményekről. Végül a három témakörnek egyaránt fontos részét képezi a csehszlovákiai magyarok magatartásának elemzése, ezért a későbbiekben e kérdést is érintjük.

5 * Az első jelentősebb véleménykülönbség a müncheni egyezmény megítélését, valamint a csehszlovákiai magyar kisebbségnek a müncheni válság során tanúsított magatartását illeti. Körülbelül 1938 tavaszától az egyre agresszívebbé váló német külpolitika a meglehetősen soviniszta cseh nemzetiségi politika ürügyén sikerrel kelthette azt a látszatot, hogy a mintegy három és félmilliós csehszlovákiai németség jogos igényeit kéri számon a prágai vezetésen. A német birodalom bátorításától egyre magabiztosabb szudétanémet politikai vezetők és a továbbra is rendkívül rugalmatlan Prága közötti konfrontáció nagyon rövid idő alatt a háborús konfliktus közvetlen közelébe sodorta Csehszlovákiát és Németországot. A magyar külpolitika irányítóinak így hirtelen számot kellett vetni az eseményekkel. A csehszlovák-kérdés tarthatatlansága várakozásokat ébresztett, a status quo megváltozásának lehetősége kézzel fogható közelségbe került. 1938 augusztusában végül a magyar külpolitika is az eseményekkel kapcsolatos állásfoglalásra kényszerült. Itt néhány mondat erejéig kitérek a magyar diplomácia területi igényeink realizálásával kapcsolatos elképzeléseire. Ismert tény, hogy a két világháború közötti magyar külpolitika revízióban gondolkodott, amely a maga időpontjában és a korabeli történeti összefüggések ismeretében természetesnek tekinthető. A trianoni békeszerződés olyan általános csapást mért az országra és a magyar nemzet egészére, hogy a revízió szükségességébe vetett hit azon kevés ügyek egyike lett a két világháború közötti Magyarországon, amely mögé a korszak összes kormánya, minden legális politikai párt

6 és a magyar közvélemény túlnyomó többsége egységesen felsorakozott. A „szalonképes" revíziós törekvéseknek a korabeli Európában is létezett realitása, hiszen az egységes Európa és a határok kérdésén történő valamiféle felülemelkedés ekkor még jobbára álom maradt.

7 Ennek alapján talán helytálló az a feltételezés, hogy Ma5 A tanulmány második bécsi döntés megítéléséről szóló „párját" L. Balogh Béni előadásában olvashatják. 6 Gergely Jenő - Glatz Ferenc - Pölöskei Ferenc (szerk.): Magyarországi pártprogramok. Bp., 1991, 94., 220., 255., 419. 7 Romsics Ignác: Helyünk és sorsunk a Duna-medencében. Bp., 1996, 91. 251