„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Szarka László: A szlovák autonómia alternatívája 1918 őszén
szült deklaráció szövegéből az első napi tanácskozás végére Bécsből megérkezett Milan Hodza tanácsára kivették azt a követelést, hogy a szlovákok önállóan kívánnak részt venni a békekonferencián. 7 Ennek a szlovák politikai gondolkodásban végbement és a magyarországi kormányzati és ellenzéki vezetők részéről regisztrálatlanul maradt elmozdulásnak azután katasztrofális következményei lettek arra a Jászi és Károlyi által képviselt kantonális rendezési politikára nézve, amely azzal számolt, hogy a dualizmus időszakában krmainalizált és üldözött nemzeti autonómiák kormányprogramba emelésével, megvalósításával sikerülhet megteremteni a belső nemzetiségi megegyezésnek az alkotmányjogi és intézményi alapjait. A nemzetiségi autonómiák kialakítására kezdetben, hatalomra kerülésének első óráiban, napjaiban a Károlyi-kormány sem gondolt. A Magyarországon élő nemzetek önrendelkezési jogával megbízott tárca nélküli miniszternek, Jászi Oszkárnak hamarosan rá kellett döbbennie az ország katasztrofális katonai és külpolitikai helyzetére, és rövid pár nap alatt egy átfogó rendezési tervet dolgozott ki a politikai kezdeményező szerep visszahódítása érdekében. Ennek az új elképzelésnek a lényegét az ország belső föderalizálása jelentette. Az ország svájci minta alapján történő etnikai-regionális kantonokra osztása, a nemzeti és regionális önkormányzatokra épülő szövetségi rendszer fokozatos kiépítése vált az új nemzetiségi politika vezérelvévé. 8 Az Egyesült Államok külügyminisztériumának november 5-i jegyzéke, amelyben Lansing államtitkár Romániát hadviselő félként elismerve Bukarestet Erdélyre vonatkozó igényeinek támogatásáról biztosította, rögtön a legelején arra intette a Károlyi-kormányt, hogy Magyarország függetlenségét és érdekeit egy teljesen megváltozott nemzetközi erőtérben kellene biztosítani. A belgrádi fegyverszüneti tárgyalások keserves, de mégis reményekre okot adó tapasztalatai arra késztették Jászit, hogy - valamennyi számottevő belpolitikai erő támogatását kérve - közvetlen tárgyalásokba bocsátkozzék a nemzetiségi tanácsokkal. 9 Az erdélyi és magyarországi Román Nemzeti Tanácsnak tett erdélyi kanton-, illetve kondomínium-javaslat elutasítása után Jászi az ország szláv nemzeteinek - a ruténok, szlovákok és szlovének - képviselőivel kezdeményezett tárgyalásokat, széles körű nemzeti-tartományi autonómiát helyezve kilátásba. A november 13-14-i román tárgyalás kudarca ugyanis arra is rádöbbentette a Károlyi-kormányt, hogy a svájci mintára történő kantonizálás már aligha vi7 A turócszentmártoni deklarációról lásd Kovác, Dusán: Szlovákia története. Pozsony, 2001; Hronsky, Marián: i. m. 47-51. 8 A Károlyi-kormány nemzetiségi minisztériumának programjáról lásd Szarka László: A Jászi Oszkár vezette nemzetiségi minisztérium rendezési tervei és működése 1918 végén. In: Göncz László (szerk.): A Mura mente és a trianoni békeszerződés. Lendvai Füzetek 17., Lendva, 2000, 154-163. -A nemzetiségi néptörvényekkel kapcsolatos munkáról lásd Schönwald Pál: i. m. 69-78. 9 A Károlyi-kormánynak a belgrádi konvenció aláírását követően is kilátástalanul nehéz külpolitikai helyzetéről és a nemzetiségi tárgyalásoknak emiatt eleve korlátozott hasznáról lásd pl. Ormos Mária: Padovától Trianonig 1918-1920. Bp., 1984, 78-92. 174
