„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Szarka László: A szlovák autonómia alternatívája 1918 őszén
hető végbe az egész ország területén, s ha még lett volna is elég erő és idő a helvét minta átültetésére, az érintett nemzetiségek egy része azt legfeljebb a békekonferencia döntéséig terjedő magyar oktrojként fogadta volna el. Ennek megfelelően november közepétől maga Jászi is csupán provizórikus megoldásként szorgalmazta a nemzetiségi autonómiák kialakítását, elismerve a nagy reményekkel várt párizsi békekonferencia kizárólagos illetékességét a területi kérdések eldöntésére. Mindenesetre a kormány által javasolt vagy tervezett erdélyi, bánsági, ruténföldi, szlovák autonómia-formációktól azt remélte, hogy - legalább a békeszerződésekig terjedő provizórium idejére - biztosítani tudják a belgrádi fegyverszüneti megállapodásban garantált részeken az ország területi integritását, és a béketárgyalásokon, ahova a magyar kormány január elejéig várta a meghívást, megfelelő tárgyalási alapot jelenthetnek a magyar nemzeti szempontból méltányos határmegállapításhoz. Nagy vonalakban így festett a kiindulási helyzet a szlovák autonómia, vagy ahogy korabeli magyar megnevezése hangzott: a „Tót Impérium" ötletének felmerülésekor. Már az aradi tárgyalásokon bemutatott erdélyi kantontervezet is azt bizonyítja, hogy a nemzetiségi minisztérium iratai között fennmaradt Somló Bódog-féle országos kantontervezet helyébe Jásziék igyekeztek az egyes nemzeti régiók adottságainak jobban megfelelő, regionális autonómia-javaslatokat kidolgozni. 10 Felmerült például a nyelvében, identitásában a nyugati szlovák megyékétől sok tekintetben eltérő keleti szlovák (úgynevezett szlovják) régióban elindított keleti tót mozgalom felkarolásának ötlete. A sároseperjesi Viktor Dvorcsák alias Dvorcsák Győző által kezdeményezett mozgalom 1918 decemberében az önálló Keleti Szlovák Népköztársaság kikiáltásáig is eljutott, de a kormány Jászi tanácsára - a mozgalom mesterséges jellege és a turócszentmártoni Szlovák Nemzeti Tanáccsal kialakított kapcsolat fontossága miatt - nem kötelezte el magát az eperjesi központú magyarbarát és integritáspárti kezdeményezés mellett. Hasonló törekvések voltak a Szepesség, illetve Selmec- és Bélabánya területén is, ahol az elmagyarosodott helyi szász és zsidó közösségek vezetői próbáltak parciális mozgalmak elindításával segítséget nyújtani a Károlyi-kormánynak. November 24-én a prágai kormány „likvidációs ügyekben" meghatalmazott képviselőjeként Budapestre érkezett Müan Hodza, aki hajlandónak mutatkozott érdemi tárgyalásokba bocsátkozni a magyarországi szlovák területek státusáról a békekonferencia döntéséig terjedő időszakban. A csehszlovák-magyar viszonyt a november 14-19-i Kramár-Károlyi miniszterelnöki jegyzékváltás pontosan tükrözte. Míg a csehszlovák miniszterelnök a szlovák régió csehszlovák katonai megszállását a magyar közigazgatás távozásával, valamint a magyar kormány által elismert Szlovák Nemzeti Tanács turócszentmártoni deklarációjával indokolta, s követelte a magyar hadsereg távozását a felvidéki területekről, Károlyi a belgrádi fegyverszüneti egyezmény alapján követelte Az aradi tárgyalások magyar javaslatait és a tárgyalások rekonstruált jegyzőkönyvét lásd Szarka László: Iratok az 1918. novemberi aradi magyar-román tárgyalások történetéhez. Regio, 1994/3., 140-166. 175
