„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„EGY TÉRSÉG, AHOL A HATÁR ELVÁLASZT...” – A SZLOVÁK–MAGYAR HATÁR KIALAKULÁSA ÉS KÖVETKEZMÉNYEI - Romsics Ignác: Az I. világháború alatti cseh–szlovák határelképzelések és a békekonferencia vitái a csehszlovák–magyar határról
egész etnikailag magyar terület Magyarországnál maradjon". Ennek fejében egy kisebb hídfőállás kialakítását kérte Pozsonnyal szemben, a Dunától délre. 24 A csehszlovák államelnökkel folytatott beszélgetéséről április közepén Smuts jelentést állított össze, amelyben hangsúlyozta, hogy 400-500 ezer magyar az új állam déli sávjában „komoly problémát jelentene" a jövőre nézve. beszámolóját a Külügyminiszterek Tanácsa május 3-án vitatta meg. A miniszterek egyetértettek abban, hogy az ügyet a csehszlovák bizottság elé kell terjeszteni. Vita alakult azonban ki közöttük a felvetés továbbításának módjáról. Lord Hardinge államtitkár, aki Balfour külügyminisztert helyettesítette, azt indítványozta, hogy a kísérőlevél ajánlja a bizottságnak Smuts javaslatának elfogadását. („A bizottságnak abból a feltevésből kell kiindulnia, hogy a Csallóközt le kell választani a csehszlovák területről - feltéve, hogy ennek fejében Pozsonnyal szemben egy kis enklávét kap az új köztársaság.") Ám az amerikai külügyminiszter - noha szakértői korábban vehemensen ellenezték a Csallóköz elszakítását Magyarországtól - helytelenítette egy ilyen értelmű, a bizottságot mintegy presszionálni kívánó kísérőlevél elküldését. Robert Lansmg ellenvetését Pichon francia külügyminiszter és Jules Laroche francia delegátus örömmel fogadták és támogatták. Benesre hivatkozva Laroche egyenesen azt állította, hogy „Smuts tábornok alaposan félreértette azt, amit ő [értsd: Masaryk - R. L] mondott. Masaryk csak azt közölte" - tolmácsolta Benes interpretációját -, hogy „egyes pártok Csehországban azon a véleményen vannak, hogy a Csallóközt el lehetne cserélni egy kis enklávéra Pozsonnyal szemben. Maga Masaryk elnök azonban nem támogatja ezt a javaslatot." 25 Saját véleményeként Benes ezt azzal egészítette ki, hogy a dunai hajózás érdekében Csehszlovákiának feltétlenül szüksége van a Csallóközre, s hogy gazdasági okokból egy csallóközi küldöttség is a régió Csehszlovákiához csatolását kérte Prágában. Lord Hardinge ezek után visszavonta javaslatát. A csehszlovák bizottság tagjai május 5-én tárgyalták meg Smuts jelentését és tértek vissza a csehszlovák-magyar határ ügyére. Mivel Masaryk felvetését senki sem támogatta, egyhangúan eredeti határjavaslatuk fenntartása mellett döntöttek. Határozatuk indoklásában hangsúlyozták, hogy a Csallóköz szoros gazdasági kötelékekkel kapcsolódik a szlovák területekhez, továbbá azt is, hogy Kramar és Benes, a „cseh-szlovák kormány illetékes képviselői" nem értenek egyet Masaryk állítólagos felvetésével. A március közepére kialakult magyar-csehszlovák határ megváltoztatása tehát nem sikerült. A Külügyminiszterek Tanácsa elé május 8-án így nemcsak román és jugoszláv, hanem csehszlovák vonatkozásban is az eredetileg elfogadott határjavaslatok kerültek. A miniszteri értekezlet különös ellentmondása volt, hogy ugyanaz a Lansing, aki május 3-án a franciákkal együtt vétót emelt Lord Hardinge javaslatával, azaz a szakértői bizottság Magyarország érdekében történő befolyásolásával szemben, most - határszakaszról határszakaszra haladva - ismételten az etnikai elv megsértésére hívta fel a testület figyelmét, és komoly aggályainak adott hangot. „Úgy tűnik, minden esetben Magyarország rovására döntöttek", és így csupán román és csehszlovák fennhatóság alá 24 Uo. 65., 431. 25 Uo. 433. 167
