„…ahol a határ elválaszt”. Trianon es következményei a Kárpát-medencében - Nagy Iván Könyvek 11. (Balassagyarmat-Várpalota, 2002)
„TRIANONI NEMZEDÉK” – TERÜLETI VÁLTOZÁSOK ÉS A KÉT VILÁGHÁBORÚ KÖZÖTTI MAGYARORSZÁG - Pritz Pál: Nemzetközi háborús válság és Magyarország, 1938–1941
Lengyelország összeomlása nyomán Magyarország közvetlen szomszédságba került a Szovjetunióval. Kérésük megtagadását a németek azzal viszonozták, hogy leállították a Magyarországra irányuló hadianyagexportjukat. A zárlat megzavarta az Erdély megszerzését célzó katonai felkészülést, a nyilasok pedig kormányellenes támadásaikhoz hatékony eszközre leltek benne. 15 A magyar-román viszony kiéleződésének az volt a nemzetközi háttere, hogy előre látható volt: a Lengyelország felosztásán osztozkodó Szovjetunió vissza fogja követelni Besszarábiát és Észak-Bukovinát, azokat a területeket, amelyek 1812 óta Oroszország birtokában voltak, s amelyeket Románia a belső polgárháborúval és nemzetközi katonai intervencióval sújtott Szovjet-Oroszországtól foglalt el. A területi érdekviszonyok alapján logikus lett volna a szovjet-magyar együttes fellépés, a jelek szerint Moszkva ezen készségét ki is fejezte, a magyar politika intézői ellenben a kooperációt elképzelhetetlennek tartották. Arra is nagy súlyt helyeztek, hogy a tervezett lépés a németektől is független legyen. Mivel az önálló magyar akció természetesen nagyhatalmi támogatók nélkül elképzelhetetlen volt, ezt a támaszt Róma tevőleges támogatásában és a nyugati hatalmak legalább hallgatólagos beleegyezésében iparkodtak megtalálni. Ez utóbbiak ugyan elvileg elismerték, hogy a magyar-román határ az idők végezetéig nem maradhat változatlan, ellenben a rendezést csakis a háború utáni békekonferencián tudták elképzelni. Az olaszok pedig azt közölték, hogy szovjet-román összecsapás esetén Bukarest oldalára állnak. Erdély visszaszerzését egyéb okok is hátráltatták. Egyrészt rosszak voltak az újra birtokba vett területek irányításának tapasztalatai. A néhány hónapos katonai közigazgatás, de az azt felváltó polgári közigazgatás is úri pökhendiséget sugárzott, amely nem csupán a nemzetiségeket idegenítette el, hanem a felvidéki magyarságra is kiábrándítóan hatott. Az 1920-as évek elején végrehajtott csehszlovák földreform magyarságellenes jellege miatt elrendelt revíziója valójában újabb ellentmondásokat szült, és a térség állami életét meghatározó Egyesült Magyar Párt helyzetét erősítette. Az események menete annyira elkedvetlenítette Telekit, hogy az 1939. augusztus 17-i minisztertanácson bejelentette: nyilvánosan fog a további területgyarapodások ellen állást foglalni, ha nem következik be e téren pozitív változás. 16 A miniszterelnök nem az elmúlt húsz év sérelmeinek retorziójában, hanem türelmes nemzetiségpolitikában látta a kiutat, a további revízió belpolitikai megalapozását. Ennek jegyében szerette volna elérni, hogy Kárpátalja autonómiát kapjon. Ha voltak is elképzeléseinek jó szándékú hívei, azok sokkal gyengébbek voltak, mint hatalmi jogosítványokkal felruházott ellenfeleik. Ezek között is sötét foltot képezett a katonai vezetés szinte monolit tömbje, amely a területfoglalások során - és ez a későbbiekre is érvényes - ugyan messze nem cselekedett olyan fényesen, mint azt a félrevezető propaganda sugallta, ellenben az ország politikai életében (Teleki tiltakozása ellenére) egyre jelentősebb befolyáshoz jutott. 17 15 Fülöp Mihály-Sipos Péter: i. m. 214-221. 16 MOL K 27 (Minisztertanácsi jegyzőkönyvek), 1939. augusztus 17. 17 Teleki Pál levele 1940. szeptember l-jén Horthyhoz. In: Szinai Miklós és Szűcs László (szerk.): Horthy Miklós titkos iratai. Bp., 1962, 49. sz. 121
