Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
alatt megújul. Végre sikerül nagy erőfeszítéssel bedönteni a kaput. Befutok a kapu alá s találkozom Bajatzcal, ki intézkedik, hogy a sebesülteket hordják ki. Bajatznak a tartaléknál kellett volna tartózkodnia, ő azonban élére állt a legénységnek és azzal a rajjal tört előre, amelynek az emelet keleti frontját kellett elfoglalnia. Amint később Bajatz elmondta, előzetesen a ligetben a három rohamra kijelölt rajjal letetette a hátbőröndöt s a megbeszélt terv szerint gyors ütemben egész legénységével együtt minden akadály nélkül elérte a laktanya kertjének golyófogóját, ahol a tartalék és a géppuska azonnal elhelyezkedett. A három rohamraj azonban nem tudott a laktanya udvarába bejutni, mert a szabad bejáratot a csehek még 28-án este bedrótozták, s az akadály elhárítása mintegy fél órát vett igénybe. Ezért késett a támadás. A laktanya udvarára behatolva elérték a lámpaoszlopot, ahol a kürtös megadta a rohamjelet, s a három raj futólépésben előretört feladatának megoldására. Amint azonban a kürtjei elhangzott, a csehek az emelet folyosójáról olyan heves kézigránát és puskatűzzel fogadták az előretörőket, hogy arról csak azok tudnak ítéletet mondani, akik a támadásban részt vettek, vagy a laktanya környékén lakva közelről hallották a robbanásokat. Vállalkozásunk katasztrofális veszteségekkel csak azért nem járt, mert minden eshetőséggel számolva számottevő legénység sehol sem tömörült össze, s másrészt a terv szerint futólépésben haladva pillanat alatt a falaknál s a folyosókon voltunk. Mindazonáltal annak következtében, így magát Bajatz századost is, a légnyomás a falhoz röpítette, de komolyabb baja nem történt. Lélekjelenetét el nem veszítve élére állt legénységének s feltört a lépcsőkön. Közvetlenül az emeleti feljáró előtt szembekerült a csehek parancsnokával, Lauka főhadnagygyal, aki revolverrel a mellette feltörő közlegényt, Czakő Balázst, hasba lőtte. A következő pillanatban azonban Lauka a járőr vitéz szakvezetőjével került szembe, aki előbb le akarta szúrni, majd önkéntelenül meghúzta puskájának ravaszát, s a golyó Laukát fejen találta. 451 A cseh főhadnagy holtan rogyott össze, mire katonái a szobákba menekültek. Az 1. raj elfoglalta az emeleti folyosót. Egy pillanatra teljes csend lett, megszűnt a tüzelés. Ekkor a 2. raj is feljutott ellenállás nélkül a melléklépcsőkön az emelet fedett folyosójára, s a sötétben előrefutott. Az első raj az előrenyomulókat cseheknek nézte, s lefutott az emeletről. A 2. raj, látva, hogy az 1. raj lefut, szintén otthagyta az emeleti folyosót. Szikori tiszthelyettes, a 2. raj parancsnoka, egyedül maradva behatolt egy szobába, ahol csehek nem voltak, itt tartózkodott sokáig, nem mert kijönni, később kiugrott az ablakon s így menekült ki a laktanyából. A földszinten mindkét rohamraj a kapu alá tódult. Itt nekitörtek az étkezde és az őrszoba ajtóinak, mindkettőt betörték, de ezekben a helyiségekben egyetlen csehet nem találtak. Amint már említettem, midőn emberfeletti erőfeszítés révén, feszítő eszközök nélkül, mondhatni puszta kézzel sikerült bedöntenünk a nagykaput s így bejutottam a kapu alá, Bajatz intézkedésére minden idegesség nélkül hordták ki a sebesülteket. Az a szerencsétlen katona, akit Lauka főhad451 A Lauka halálával kapcsolatos vitákra ld. Sulacsik Zoltán itt közölt feldolgozását! 457
