Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

nagy hasba lőtt, két társa nyakába kapaszkodott. Lábait mozgatni már nem bír­ta, csak annyi ereje volt, hogy fájdalmában rémesen ordított, s jajveszékelése túlharsogta a rettenetes lármát, amely ily alkalommal elképzelhető. E pillanatban a Schwarz ház ablakai alól a parancs értelmében megszólalt a géppuska s végigszórta az emelet ablakait. Hangja a körülbelül száz lépés távol­ságból igen élesen hangzott, a lehulló ablaküvegek csak növelték a zavart, s a sebesültek ordítozása közben a kapu alá szorult legénység azt hitte, hogy cseh géppuska szólalt meg. Mint mikor a víz a gátat átszakítja, úgy ömlött ki a le­génység a kapu alól, majd a következő pillanatban méhrajhoz hasonlóan tapadt a laktanya falának délkeleti sarkához, Bajatz pedig a csendőrlaktanya felé sánti­kált el. Csak a Mollináry század legkisebb katonája tartott ki rendületlenül. Egy­magában térdelt sokáig a lépcsőház felső lépcsőjén és tüzelt jobbra-balra. Várta a segítséget, de hasztalan. Csak akkor hagyta el helyét és jött le, amikor látta, hogy végképp nem jön segítségére senki. Láttam, hogy a csehek az ablakokból kinyújtott kézzel revolverből lövöldöz­nek a földre, a legénység közé. Közéjük futottam, s mintegy belökdöstem őket az ablakok alatt elterülő árokba, de mivel észrevettem, hogy itt még csaknem rosszabb helyzetbe kerültek, elrendeltem, hogy vonuljanak vissza a vasútvonal­lal párhuzamosan haladó út árkába. A géppuska legénysége, látva, hogy a katonák a kapu alól kitódulnak, a sötét­ben azt hitte, hogy menekülnek, s nyomukban jönnek a csehek, a géppuskát ott­hagyva a zsidótemetőhöz futott. Később „géppuska sorakozó" kiáltásaikat hal­lottuk, de sejtelmünk sem volt arról, hogy elhagyták fegyverüket, mivel arra a harc-helyzet sem szolgáltatott okot, s így annak ellenére, hogy egészen virrada­tig közvetlen közelében le és fel járkáltunk, nem gondoskodtunk az elviteléről. Virradatkor azonban egy katona észrevette a géppuskát és behúzta a Schwarz­féle épületbe. 452 Kovács kürtös a rohamjel megadása után többedmagával a laktanya fáskam­rájába [bújt] s ott maradt egészen a csehek lefegyverzéséig. A 3. rohamraj elfog­lalta a földszinti helyiségeket, ezek üresek voltak. Legtöbben oda beszorultak, majd déltájban az ablakokon kiugráltak s a fal mellett megszöktek. Elrendeltük, hogy az árokból a laktanya ablakait puskatüz alá kell venni. A tűzharc alatt jelentést kaptunk arról, hogy katonáink a pályaudvart elfoglalták és megtisztították a csehektől. Ugyancsak jelentették, hogy Bajatz százados leg­kevesebb és legvitézebb embere, Nagy József szakaszvezető, elesett. A hír pilla­natnyilag Bajatzot megrendítette. A legénység a veszteségek hírére úgy felbő­szült, hogy a vasútállomáson foglyul ejtett hat cseh katonát és két vasúti tisztvi­selőt fel akarta koncolni. Csak erélyes fellépésemnek köszönhető, hogy életben maradtak. A két cseh vasutast azonban alaposan elverték, mindenükből kifosz­tották, pénzüket, órájukat, revolvereiket elszedték. A csehek a vasútállomáson ugyanúgy, mint a laktanyában, heves ellenállást fejtettek ki. Amíg a támadó legénység a főépületet rohamozta meg, ők a vago­452 Vélhetőleg a Mollináryakhoz tartozó Szabó zászlós géppuskájáról van szó. 458

Next

/
Oldalképek
Tartalom