Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

hettük volna. ígértek bombázó repülőgépet és egyéb fantasztikus dolgokat, azonban ezek soha sem érkeztek meg. 400 Már a kora reggeli órákban telefonösszeköttetést kaptunk a laktanyába szorí­tott csehekkel és felszólítottuk tolmács útján Lauka Gusztáv főhadnagy pa­rancsnokukat, hogy adják meg magukat, mert körül vannak kerítve, és céltalan volna minden ellenállás. A csehek hajlandók is lettek volna kiüríteni a laktanyát, de fegyveres elvonu­lást kértek Balassagyarmatról a nagyhídon át, mit már csak azért sem adhat­tunk meg, mert a laktanyából kijövet felfedezték volna, hogy a katonaság el­tűnt, és ha még át is mennek az Ipoly jobb oldalára, akkor sem volt tudható, nem kerekedik-e kedvük a szégyen kireparálására. Többszörös megadási felszólításunkra 11 óra tájban már nem Lauka, hanem Vyslonsil hadnagy felelt, mert Lauka akkor már halott volt. Lauka halálához többféle legenda fűződik, 401 de azt el kell oszlatnunk a követ­kezőkben: 1. Nem lőtte agyon Laukát a saját legénysége, akik állítólag minden áron meg akarták magukat adni, mert akkor Vyslonsil hadnagyot is lelőtték és meg is ad­ták volna magukat. 2. Nem lőtték le Laukát a támadó katonáink, mert még de. 10 óra tájban tele­fonon beszéltünk vele, és katonáinknak már reggel fél nyolckor nyoma sem volt. Hogy Lauka volt a telefonnál és nem helyettese Vyslonsil hadnagy, azt on­nan tudjuk biztosan, mert e sorok írója pár nap előtt engedélykérés ürügye alatt terepszemlén fent volt nála, és akkor magyarul beszélgettünk (magyar tanító volt). Vyslonsillal pedig az ipartestületben nem tudtunk csak németül érintkez­ni, magyarul nem tudott. Amikor Molnár János főbíró diktálta a tolmácsnak, hogy mit mondjon Laukának, én a tolmács kezéből elvettem a telefonkagylót az­zal a kijelentéssel, hogy „hagyjad a tót szót, tud ez jól magyarul; még tanított is". Lelőtték Laukát a laktanya főkapuja feletti ablakon keresztül az István utca és Mező utca 402 sarkán levő házban és annak padlástermében posztoló és az eltolt cserepek közül lövöldöző diákok és polgárok, kiknek parancsuk volt, hogy amint valamelyik ablakhoz csak egy árnyék is közeledik, rögtön lőjenek oda. Lauka fején láttuk a lőcsatornát, a bemeneti nyílás a baloldali állcsont alatt, a ki­meneti pedig a jobb fül mellet volt, mi megfelel az István utcából küldött golyó beesési szögének, és Lauka ott is feküdt érintetlenül íróasztala előtt a padlón, amikor bementünk. Vasutasaink az állomásépületet vették birtokukba és a Dejtár felé eső vonal­szakaszon cirkáltak. Reájuk egy cseh kitörés esetén számítani nemigen lehetett, mert az állomás felől és onnan a laktanyához vezető utakon nyitott volt a terep, mit a csehek gépfegyvertűz alatt tartottak. (Itt történt a legtöbb polgár megsebe­sülése is.) 400 Erre nézve ld. még a 85. sz. dokumentumot! 401 A Lauka halálára vonatkozó ismereteket Sulacsik könyve foglalja össze legbővebben, „Dr. K."-hoz képest más eredményre jutva! 402 A mai Vizy Zsigmond utca. 397

Next

/
Oldalképek
Tartalom