Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

Végre délután egy óra tájban megérkeztek az iglói géppuskások, kik a kórház mellett megállították vonatukat, és a fő utcán felfejlődve jöttek a városháza felé; valósággal úgy nézett ki felvonulásuk mintha a várost akarták volna meghódítani. A városházán lefolytatott helyzetmegbeszélés után négy darab gépfegyverüket felállították a laktanya körül, mi pedig parancsnokló tisztjeikkel megbeszélést folytattunk a támadásra vonatkozólag, mi esetleg a laktanya rozoga zsindelytetőzetének felgyújtásával kapcsolatosan lett volna végrehajtva. Soltész József főhadnagy, ki bírta a tót nyelvet, még egy utolsó kísérletet tett, és telefonon felszólította a cseh parancsnokot a megadásra, de ezen telefonbeszélgetés közben a maroknyi iglói géppuskások vitézül felrohantak a laktanya emeletére, a telefonba beszélő Vyslonzü hadnagy parancsnokot puskatussal fejbe ütötték és a cseheket sorban lefegyverezték. A fejbevágott cseh parancsnok ordítása a városházi telefonon át is egészen jól hallatszott, mire rohamlépésben a laktanyába siettünk, a csehek már lefegyverezve és sorakozva állottak. Az iglói géppuskások sikeres, vitéz támadása után tisztjeiknek átadtuk a város katonai térképét és közösen megbeszéltük, hogy egy cseh visszafoglalási kísérlet esetére hová állítsák fel éjjelre a géppuskáikat. Szinte hihetetlenül hangzott, mikor egy órával később Huszár Aladár küldönce ablakomon bezörgetett azzal, hogy sürgősen elő kell ismét hívni a polgárokat, mert az iglói géppuskások a foglyokkal és zsákmánnyal (öszvérek, kocsik, ruhaszövetek, rizs, cukor, stb.) együtt Szügy irányába elvonultak. Könnyű volt kimondani, hogy a polgárság lépjen ismét fegyverbe. Az izgalmas nap és előtte való éjjelezés folytán a polgárság legnagyobb és legértékesebb része holtfáradtan feküdt és még fegyvereit is magával vitte. Küldöncök hiába szaladgáltak szét, mindenütt halotti csend és sötétség volt. A harangok félreveretésére tíz-tizenkét főnyi fegyveres polgár jött elő, akikkel felvonultunk a városházára. Pálmay százados, ki Drégelypalánk mellett megtisztította a vonalat, töltényeket kért, mert úgymond Ipolyság felől kétszáz cseh katona támadása várható esetleg páncélvonat fedezete mellett. Küldtünk is neki egy előfogott szekéren egy láda töltényt Drégelypalánkra. Huszár Aladár városparancsnok telefonjelentést vesz fel, hogy a csehek a kővári hídon átjönnek és a vágóhíd felé közelednek. Harangok félreveretése már nem használ, a meglévő puskás polgárokkal sortüzeket adatunk le a város különböző pontjain; aminek volt annyi eredménye, hogy ismét előbújt tíz-tizenkét polgár, kikkel terepszemlére mentünk a vágóhíd ' felé. Megkönnyebbülünk, mert a riasztó hír csak vaklárma volt. Végre hosszas és aggódásteljes éjjel után szürkülni kezd. A csehek mit sem sejtve vonatot indítottak hajnalban Losoncról; kiadtuk a parancsot, hogy engedjék be az állomásra és fogják el. A kórház melletti kavicsbánya polgárőrsége azonban idő előtt rátüzelt a vonatra, mire az visszatolatott. Reggel fél 9-kor csapataink visszajöttek Magyarnándorból, a városparancsnokságot átadtam Bajatz Rezső [Sic!] századosnak. 398