Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

Mindenki tudta, hogy a csehek addig szoktak előzékenyek lenni, amíg a la­kosságnál fegyvert láttak, de amint beszedték a fegyvereket, akkor már nyilván­való volt az ő „impériumuk"! A fegyverek vadászfegyverek, háborúból vissza­került Manlicher és Werndt fegyverek voltak, de veszedelmes fegyverszámba mentek még a Flaubertek is, s mindent be kellett szolgáltatni. Azaz csak kellett volna! Lauka maga adott fegyvertartási engedélyeket, aztán meg nagyon sok fegyvert összegyűjtés örve alatt magánházaknál, hivataloknál, padlásokon rej­tettek el Balassagyarmat polgárai. íme egy ilyen fegyvertartási engedély: „Pan Bálás Géza ma dovelini podrzat si jednu levecku pusku (dvojku). Lauka por. Bal. Darmoty. 27. 1.1919." [Bálás Géza úr engedéllyel rendelkezik, hogy egy va­dászfegyvert (duplacsövűt) tartson magánál. Lauka főhadnagy. Balassagyar­mat, 1919. január 27.] A rejtegetésben maguk derék rendőreink jártak elől jó példával, amennyiben még a bűnjelkamrában is összehordott fegyverek voltak. Még a lelkészi hivata­loknak is jutott egy-egy fegyver. Mintha érezte volna a város, hogy szükség lesz még ezekre a fegyverekre! Különösen a vasutasok serénykedtek. Éjnek idején a városban összeszedett fegyvereket a Sivítón levő vasgyárba vitték. Ez az épület már kiesett a cseh megszállás vonalából, s itt biztonságban lehettek a fegyverek is. De megtarthatták fegyverüket a fogházőrök, pénzügyőrök, rendőrök is! 362 A csehek - úgy látszott - egyelőre csak a rendfenntartásra szorítkoztak, majd amikor erősítést kaptak, úgyannyira, hogy a laktanyában, a Szondi utcai „cédu­laházban", a kórházzal szemben levő vásári bódéban, s a vasútállomáson levő őrségeikkel együtt számuk meghaladta a százat, Lauka jelentkezett a kormány­biztosnál, s tudomására adta, hogy az antant beleegyezésével a várost a cseh­szlovák állam tulajdonába veszi, egyébként is parancsa van arra, hogy azt meg­szállva tartsa. Rákóczy István tiltakozott a megszállás ellen, s táviratozott a kormánynak is, mely minisztertanácsi határozat alapján ugyancsak „tiltakozott" Vix francia ezredesnél. 363 Hogy ez a táviratozás lehetséges volt, annak köszönhető, hogy a csehek egy ideig nem gátolták a távíró és telefon használatát. Valószínűleg ennek a tiltakozásnak hatása alatt, dr. Bazovszky Lajos zsupán táviratot küldött Rákóczynak, s értesítette őt, hogy felhívta a katonai parancsno­kot, hogy az ő megérkezéséig a közhivatalok érintetlenül hagyandók, a fa és élelmiszer szállítását ne akadályozza meg, s a közrend fenntartásában lehetőség szerint a polgárságot is használja fel. Lauka főhadnagy ezen utasításra a letartóztatott nemzetőröket fegyvereik visszaadásával szabadon bocsátotta, akik azonnal elhagyták a várost és Bérceire távoztak. „A város hangulata nyugodt, a cseh parancsnok előzékenyen viselke­dik" írja az egykorú kézirat... 362 A fegyverszerzésre egy példa: november elején katonavonat érkezett Balassagyarmat­ra. A katonák elszórták fegyvereiket, melyeket Wernke Bertalan vasúti pályamérnök irányításával a balassagyarmati vasutasok szedtek össze és lezsírozva egy faládában rejtettek el Wernkéék fáskamrájában. (Gere, 66. old.) 363 Ld. az 53. sz. dokumentumot és Rákóczy visszaemlékezését! 352

Next

/
Oldalképek
Tartalom