Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

A Balassagyarmati Nemzeti Tanács és Rákóczy kormánybiztos küzdelme a politikai hatalomért (1918. november – 1919. január)

33. A Nógrádvármegye közli Somló József válaszát Rákóczy kormánybiztos írására Balassagyarmat, 1919. január 22. (...)

a A Nógrádi Hírlap e hó 19-i számában Rákóczy István kormánybiztos által közzétett válaszra kijelentem a következőket: aki figyelemmel kísérte az én közéleti tevékenységemet, az tisztában lehet azzal, hogy engem soha semmiféle személyi szempont nem vezetett és én soha senki ellen személyes harcot nem folytattam. Ha én a vármegye jelentősebb nemzeti tanácsaival való teljes egyetértésben és a vármegye jelentősebb politikai pártjaival együtt a kormánybiztos eltávolítása érdekében harcot folytattam és folytatok, akkor nyilvánvaló, hogy e harcnak elvi okai voltak és vannak, mert hiszen én a magam személyi harcának érdekében a vármegye majdnem egész közvéleményét aligha tudtam volna magam mellé sorakoztatni. Én bizony Rákóczy István kinevezését a vármegye élére már a kinevezés pillanatában veszedelmesnek tartottam, és most, hogy az ő működését megismertem, a kinevezésekor elfoglalt álláspontomat igazolva is látom. Ez tehát az oka annak, hogy a kormánybiztos úr által velem megkísérelt együttműködése nem vezetett sikerre. Nem is erről volt most szó, hanem az a kérdés, hogy azok a tényállítások, amelyeket a kormánybiztos úr a nemzeti tanács és annak néhány vezető tagja ellen felhozott, igazak-e vagy sem. Én kijelentettem, hogy az ő állításai hazug rágalmak, erre kellett volna nyilatkozni. Éppen így közönséges hazugság a kormánybiztos válaszának az a tényállítása, hogy én a nemzeti tanács végrehajtó bizottságának ülésén azt a kijelentést tettem volna, hogy az ő üldözése (!) az én részemről személyi bosszú azért, mert ő is üldözött engem a múltban. Közönséges hazugság az az állítása is, hogy én ekkor azt a kijelentést tettem volna, hogy ő engem ki akart vezényeltetni a harctérre akkor, amikor én az itteni fogolyirodában dolgoztam, és ő a munkabizottság helyettes elnöke volt. A végrehajtó bizottság jelenvolt tagjai megmondhatják, hogy Rákóczy Istvánnak ezen állításai a valósággal homlokegyenest ellenkeznek. A végrehajtó bizottság ülésén Rákóczy felhozta ugyan azt, hogy ő mindig szerette a szocialistákat, mire én tényleg eszébe hoztam neki, hogy engem, mikor őrmester koromban a munkabizottsághoz voltam írnokul vezényelve, ő bevonultatott a póttestemhez azzal, hogy szocialistát nem használhat. Én azonban ezért - miként ezt ki is jelentettem - nem üldözöm (!) Rákóczy urat, sőt inkább örülök annak, hogy ő már 1916-ban írásos bizonyítékot adott arról, hogy mennyire szereti a szocialistákat. Rákóczy úrnak az az állítása, hogy ő engem azért vonultatott be, mert a munkabizottság rendelkezéseinek megkerülésével osztottam ki a hadifoglyokat, vakmerő rágalom. Én akkor a munkabizottság írnoka voltam, akinek semmiféle beleszólalása nem volt a hadifoglyok kiosztásába, ebbe soha nem is avatkoztam. Egyébként arról, hogy miért vonultatott be engem Rákóczy úr, írás van, ez remélhetőleg rövidesen nyüvánosságra kerülhet, és élénken illusztrálhatja a kor79