Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

A Balassagyarmati Nemzeti Tanács és Rákóczy kormánybiztos küzdelme a politikai hatalomért (1918. november – 1919. január)

Dr. Somló József úrnak azonban ez nem tetszett. Ő mindvégig és mindenben a nemzeti tanács forradalmi lendületével akart továbbhaladni, és hatósági jogot gyakorolni. Nincs időm arra, hogy részletesen foglalkozzam az általa megszerkesztett válasz cáfolatával. Egészen röviden csak annyit mondok, hogy nem vádaskodtam a nemzeti tanács ellen, hanem a Budapesti Nemzeti Tanács útján csak annyit akartam kivívni, hogy helyezkedjék el a neki való keretek közé. Ha e tárgyban tett lépésemre elfogulatlan harmadik objektív vizsgálatot foganatosítana, bebizonyítanám, hogy kívánságaim okszerűek voltak. Ezt a vizsgálatot dr. Somló József úr válasza természetesen nem pótolhatja. Azért írom, hogy az Ő válasza, mert nem hihetem, hogy a Balassagyarmati Nemzeti Tanács tagjainak túlnyomó többsége személy szerint azonosíthatná magát a dr. Somló József úr által hirdetett azzal a „legbrutálisabb személyi harccal", amelyet saját bevallása szerint is kezdettől fogva folytat és továbbra is folytatni ígér én ellenem dr. Somló úr. Én magam az ő ezen „legbrutálisabb személyi harcát" már kezdettől fogva tapasztalom. Eleinte nem tudtam, mi oka van ennek? Megkérdeztem a nemzeti tanács december közepén tartott bizottsági ülésen dr. Somló urat, mire leplezetlenül kijelentette, hogy az én üldözésem az ő részéről személyi bosszú, mert én is üldöztem őt a múltban. Elmondotta, hogy ez az én részemről abból a tényből állott, hogy én őt egyszer, mint katonát, ki akartam vezényeltetni a harctérre akkor, amikor 1916-ban én a vármegyei munkabizottság helyettes elnöke voltam, ő pedig a helybeli fogoly irodában dolgozott. Hát ebből tényleg igaz az, hogy - két és fél éve lehet ennek - említett minőségemben több ízben tapasztaltam, hogy dr. Somló József a fogolyirodában a munkabizottság rendelkezésének megkerülésével osztotta ki a hadifoglyokat, mire felettes katonai parancsnokságát arra kértem, hogy váltsa fel őt. Ebből azonban igazán nem lehetne jogalapot kovácsolni az ellenem irányuló „legbrutálisabb személyi harcra", még akkor sem, ha én őt csakugyan a harctérre akar- • tam volna kivezényeltetni, mert hiszen az, aki szereti a „legbrutálisabb személyi harcokat", ott, kinn a harctéren igazán elemében érezhette volna magát. Én azonban itthon semmiféle brutális személyi harcmodorba nem kívánok bocsátkozni. A haza veszedelemben van, most mindannyiunknak összetartani és együtt küzdenünk kellene. Balassagyarmat, 1919. január 17-én. Szerkesztő úrnak, teljes tisztelettel kész híve: Rákóczy István, főispán, kormánybiztos. NH. 1919. jan. 19. Válasz. 78