Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

A Balassagyarmati Nemzeti Tanács és Rákóczy kormánybiztos küzdelme a politikai hatalomért (1918. november – 1919. január)

meghatározását, amikor a munkástanács akcióba lépjen/

9 a végrehajtó bizottságra bízta. A gyűlés a tagok lelkes hangulata közepette fejeződött be. Nvm. 1919. jan. 15. A szociáldemokrata párt közgyűlése. A szerző „Dr. S. }." szignót használt. Ez nyilván Somló Józsefre utal. a A kimaradt szövegrész a 17. sz. dokumentumban közölt elnöki jelentés tartalmát ismerteti. 32. A Nógrádi Hírlap közli Rákóczy István válaszát a személyét ért vádakra Balassagyarmat, 1919. január 19. Igen tisztelt Szerkesztő úr! Kérem, szíveskedjék becses lapjában az itt következő sorokat közzétenni. A helybeli Nógrádvármegye című lapnak folyó 1919. évi január hó 15-én megjelent számában egyszerre három hosszú cikk is igen mérges hangon foglalkozik az én személyemmel. Ezen cikkek elolvasása után azok előtt, akik nem ismerik a dolgok igaz mibenállását, - úgy rémlik talán, mintha az országnak és vármegyénknek ezen szomorúsággal teljes napjaiban egyéb baja sem volna, mint az, hogy én lettem és még mindig én vagyok ennek a vármegyének kormánybiztosa. Bár így lenne. Sajnos, hogy ez a legkisebb baj, mert ezen lehet a legkönnyebben segíteni. Ennél sokkal nagyobb baj az, hogy a felsorolt cikkek kettejének [Sic!] írója, a helybeli szociáldemokrata párt vezére, a Nemzeti Tanács lemondott elnöke sohasem tud tárgyilagos lenni, ha rólam van szó. Számtalanszor megkíséreltem a vele való együttműködést, mert hiszen őszinte elismeréssel voltam buzgó, fáradtságos és igen sok tekintetben eredményes munkálkodása iránt. Amikor a magyar népkormány az irigylésre nem méltó felelősséggel teljes állásra kinevezett, első utam a helybeli nemzeti tanácshoz vezetett, ahol kérve a velem való együtt működést, mindössze azt akartam elérni, hogy legyen a helybeli nemzeti tanács ezentúl az, amivé az országos „Nemzeti Tanács" útmutatása szerint kellett volna válnia[:] a népkormány és helyi hatóságok támogatójává, tanácsadójává és ellenőrzőjévé. A városonként, pártszervezeti székhelyenként felálló munkástanácsokat a szociáldemokrata párt szervezte, a „szervezett munkásság osztályérdekeinek megfelelő képviseletére a szervezett szocialista munkások legfelsőbb fórumainak". Képviselve voltak bennük a pártvezetőségek és választmányi végrehajtó bizottságok, valamint a szociáldemokrata szakszervezetek vezetői. Feladatuk elvben a munkásságot érintő kérdésekben való állásfoglalás ill. fellépés volt, valójában azonban politikai fórumokká váltak. Azokban a városokban - mint például Balassagyarmaton -, ahol a szociáldemokraták a nemzeti tanácsban ill. azon keresztül nem tudták saját elképzeléseiket érvényesíteni, a munkástanácsokon át igyekeztek hivatali pozícióba jumi. Ennek pregnáns helyi példáját láthatjuk a balassagyarmati „csehkiverés" másnapján kiadott hirdetményükben (110. sz. dokumentum). A munkástanácsok szabályzatát közölte a Népszava 1918. november 5-i száma. 77