Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

Engem személy szerint nagyon lesújtott ellenállási akcióm népszerűtlen volta. Lépten-nyomon hangoztatták, még az utolsó cselédlány is azt mondta, hogy fellépésem szerencsétlenséget hoz a városra, s feleségemet is a nyílt utcán inzultálták. Tudomást kellett szereznem arról is, hogy századomat Drégelypalánkról Rappra vezényelték, s így az egyedüli ütőkártyát kivették kezemből. Csak az akkor alakulóban lévő kevésbé fegyelmezett 35 főből álló másik századom maradt meg két géppuskával parancsnokságom alatt Balassagyarmaton. Soltész főhadnagy nem ment el a Rappra irányított századdal az új állomáshelyre, hanem beteget jelentve Balassagyarmaton maradt. Helyette Dobó József tartalékos főhadnagyot neveztem ki századparancsnokká, aki azonban az engedelmességet megtagadta, s ezért őt eltávolítottam. A század a kormánybiztos utasításinak megfelelően azt a parancsot kapta, hogy ellent kell állnia, de fegyvert használnia szigorúan tilos. így a csehek meglepték, lefegyverezték, s fogságba ejtették Rappra vezényelt katonáimat. Később a kormány cseh foglyok ellenében kicserélte őket. Elcsüggedve, mindenkitől elhagyatva számoltam a következményekkel. A csehek az egykori demarkációs vonalat átlépve sorra megszállták a falvakat, köztük a Balassagyarmat közvetlen közelében az Ipoly jobb parton levő Kóvárt is. A rémhírekkel szinte agyonzaklattak. 14-én este táviratot kaptam az Ipolyság vasútállomásra kikülönített szakaszparancsnoktól, hogy a csehek este 7 órára bejelentették a vasútállomás birtokbavételét, segítséget és a páncélvonat kirendelését kéri. Csernuch alezredes, Ghyczy őrnagy és én rövid értekezletet tartottunk, amelynek során azt az indítványomat, hogy a páncélvonatot kirendelve a csehek terjeszkedésének ellenállással kell gátat vetni, elutasították. A kormánybiztoshoz mentünk, aki az ellenállást a leghatározottabban megtiltotta. Utasítására távirat ment az ipolysági szakaszparancsnok címére, mely szerint felsőbb parancsra mindennemű fegyveres ellenállás szigorúan tilos, de a cseheket fel kell szólítani, hogy rakják le a fegyvert, a parancsnok tiltakozzék, mert a cseheknek nem áll jogukban átlépni a demarkációs vonalat, vegyen fel jegyzőkönyvet, s ezek után vonuljon Hontra. Este 8 órakor vasutasok hozták a hírt, hogy a csehek nem csupán Hontot, hanem már Drégelypalánkot is megszállták és vonaton Dejtár felé közelednek. Miután a leghatározottabban kijelentettem, hogy semminemű tiltakozó szerepre nem vállalkozom, s ha nem engedik meg az ellenállást, kiürítem Balassagyarmatot, Ghyczy Ferenc őrnagy táviratilag elrendelte a demarkációs vonal kiürítését s a Rappig szétszórt egyes őrségeknek Aszódon való újbóli gyülekezését. Kétségtelen volt, hogy a csehek Balassagyarmatot már január 15-én megszállják, hiszen kémeik útján mindenről a legpontosabban értesültek. A kormány és annak képviselői a fegyvert következetesen kivették a kezünkből. Nem tartottam magyar katonához méltónak, hogy a csehek előtt mélyen megalázkodjunk, s tiltakozás közben lefegyverezzenek minket. A páncélvonat parancsnoka az események tudomásulvétele után azonnal el akart vonulni. Hosszas rábeszélésemre beleegyezett abba, hogy megvár, míg a bevagonírozást végrehajtom, s együtt megyünk. 448