Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

A vonatot a bevagonírozás idejére a Szügyi úti vasútátjáró és a zsidótemető közötti területre húzattuk ki, mert a laktanyához való közelség miatt is itt ked­vezőbb helyzetben voltunk, mint a pályaudvaron. Míg a laktanyában foglala­toskodtam, küldönc útján értesítést kaptam arról, hogy a vonatot Rákóczy kor­mánybiztos parancsára a pályaudvarra visszatolatták. A pályaudvarra érkezve a kormánybiztos hevesen kiabálta, milyen eljárás az, hogy a katonaság, csend­őrség a várost elhagyja. Galló fegyvermester ugyancsak éles hangon kérdést in­tézett hozzá, hogy ha itt maradunk, szabad-e fegyverünket használni vagy sem. „Ha itt maradunk, nem fogunk tiltakozni, de egy cseh sem fog élve bejönni" ­mondotta. Majd a páncélvonat parancsnoka is határozott hangon megkérdezte, akarja-e, hogy ellenálljunk? Mire a válasz ismét ez volt: nem. Ezek után kissé megnyugodtak a kedélyek és következtek a meddő tanácskozások. Végül a kormánybiztos és a törzstisztek abban állapodtak meg, hogy további parancsig a vonat és a legénység a pályaudvaron marad, de el fog vonulni, és hogy a lak­tanyából is mindent, amit csak lehet, hordassunk be a vagonokba. E parancs ér­telmében a vonaton csak egy emberből álló őrszemet hagytam a már behordott anyag őrzése céljából, a legénységet pedig a még el nem hozott anyagért fegy­ver, lőszer és oldalfegyver nélkül felküldtem a laktanyába. Közben vonatunkat ide-oda tologatták, majd feltűnt, hogy a vonat a sínpárok között mindig messzebb halad. Kérdést intéztem a forgalmi szolgálatot teljesítő vasutashoz, hová megy a vonat, s azt a választ kaptam, hogy azt elindították Aszódnak. Azonnal átláttam, hogy céltudatosan lefegyvereztek. A szolgálatot teljesítő vas­utasokat igen erős szemrehányásokkal illettem, majd követeltem, hogy kapcsol­ják le vagonjaimat Szügyben. A válasz az volt, hogy Szügyben nincs kitérő. Fel­kértem a forgalmi tisztet, adjon le üyen értelmű táviratot Magyarnándornak. Nemes, magyarnándori vasútelöljáró azonban semmiféle intézkedést nem ka­pott, így csak másnap és hosszas táviratváltások után sikerült vagonjaimat Hat­vanban lekapcsoltatnom és azokat visszarendelnem Aszódra. A lefegyverzés után látva a rettenetes fejetlenséget, úgy éreztem, hogy min­dennemű fáradozás teljesen felesleges, miért is a legénységnek azt a parancsot adtam, hogy menjenek a laktanyába aludni. Megmondtam nekik, hogy álnokul lefegyvereztek minket, reggelre a csehek bent lesznek, én majd valahogyan ki fogok szökni, de előbb még aludni akarok családom körében. Ezután értesítést kaptam arról, hogy katonák a raktárt feltörték. így mielőtt lakásomra mentem volna, előbb igyekeztem a rendet helyreállítani. A legénység azt hozta fel ment­ségül, hogy inkább övé legyen a raktárkészlet, mint a cseheké. Reggel 6 órakor erősen zörögtek ablakomon s értesítettek, hogy a csehek be­vonultak a laktanyába, mit csináljon a legénység. Közöltem velük, hogy egy óra múlva a zsidótemetőnél leszek, aki akar követni, ott találkozhat velem. Felöltöz­ve, feleségem karjába kapaszkodva mellékutcákon át kijutottam a zsidótemető­höz, de egyetlen egy ember sem csatlakozott hozzám, katonáim szétszéledtek, 449

Next

/
Oldalképek
Tartalom