Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
csoltam a mozdonyvezetőnek, hogy a Hont előtti emelkedésnél két vasúti kocsit fordíttasson fel a sínpáron, továbbá, hogy a síneket szedjék fel. Ez megtörtént. Minderről a csehek értesültek, Ipolyvisknél megálltak s útjukat nem merték tovább folytatni. De jöttek a rossz hírek. Hont vármegye alispánja táviratozta: „Nógrád megyei katonaságnak Hont vármegye területén ellenállási joga nincs, Hont vármegye nem áll ellent" - Somogyi alispán. Gyürky Sándor százados Balassagyarmatról távirati parancsban szigorúan eltiltott mindennemű ellenállástól. A parancs szerint ez céltalan, mivel a csehek ötven vagonnal indultak el Párkánynánáról. Majd értesültem arról is, hogy Balassagyarmatról küldöttség jön a csehek elé Drégelypalánkra annak megakadályozása céljából, nehogy fellépésem a várost veszélynek tegye ki. Vadkertről híre jött, hogy a lakosság nem hajlandó fegyvert fogni, sőt a fegyverkiosztással megbízott Szikon tiszthelyettes csak nehezen bírta a fegyvereket az önkényes eltulajdonítástól megmenteni. A Drégelypalánkon átvonuló Pálmay százados szintén nem volt hajlandó támogatni. Azt mondta, fáradt és Rétságra szándékozik visszavonulni. Mindez végtelenül elkeserített, de azért kitartottam s a vett parancsokat a sínek közé dobtam. Délután folyamán Habász százados parancsnoksága alatt a páncélvonat befutott Drégelypalánkra. Nem várt erősítést kaptunk így, mivel még délelőtt a páncélvonat nem volt hajlandó támogatni minket. Habász századossal együtt elhatároztuk, hogy a Ipolyvisknél táborozó csehekén rajtaütünk. Tervünk az volt, hogy a páncélvonat befut Ipolyviskre, tűz alá veszi a cseheket, én pedig két km távolságban követve őt a hátát fedezem és a visszavonulás útját biztosítom. Tervünk végrehajtásának lehetővé tétele céljából igen erős munkával a két vagont lefordítottuk a sínekről a mélységbe, s a síneket helyreraktuk. Míg ezekkel a munkákkal voltunk elfoglalva, vonatom előttem ismeretlen okokból visszament Balassagyarmatra. Feltevésem szerint a vasutasok megszöktek a szerelvénnyel együtt. így nem volt lehetőségem a páncélvonat kísérésére, miért is az Ipolyság vasútállomásnál tovább nem mehetett. A páncélvonat parancsnoka Ipolyságon cseheket nem talált s megelégedett azzal, hogy a pályaudvaron a cseh katonaságot váró urakat nemzetietlen magatartásukért keményen megleckéztette. Éjjel 12 órakor a páncélvonaton visszaérkeztem Balassagyarmatra, a drégelypalánki vasútállomást Soltész főhadnagy parancsnoksága alatt katonáim továbbra is megszállás alatt tartották. Másnap Balassagyarmaton telefon útján kaptam értesítést arról, hogy a csehek bevonultak Ipolyságra s a Drégelypalánkon visszahagyott Soltész főhadnagytól bocsánatot kértek, amiért átlépték a demarkációs vonalat, azt hozva fel mentségül, hogy őrségre sehol sem akadtak s egyúttal engedélyt kértek arra, hogy vonattal Balassagyarmaton át Losoncra csapatokat szállíthassanak. Ezt a kérésüket kereken elutasítottuk. Fellépésünknek mindössze annyi eredménye volt, hogy Balassagyarmat megszállása eltolódott, és az nem január 9-én, hanem 15-én következett be. Ulcs Vencel erdőszelestényi bérlő és Nickl postamester ezen a napon hiába várta ebéddel a cseheket. 447
