Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
vitézi székkapitány elé, aki mellükre tűzte a háborús emlékérmet. Büszkék lehetnek emlékérmükre. Megérdemelték! A Himnusz fejezte be a felemelő ünnepélyt, amely után a vasutas zászló szögeinek beverése, majd díszebéd következett. A város azonban nem zárta le ezzel, s az előző ünnepekkel a megemlékezések sorozatát! Minden év január 29-én felcsendül az ünnepek tisztelete a Városháza előtt levő téren. Érdemes férfiak méltatják évről-évre e nap jelentőségét. Az első ilyen ünnepet 1920-ban tartották. Az ünnepi szónok dr. Pongrácz György volt, akinek gyönyörű, magasan szárnyaló beszéde után a Magyar Asszonyok Nemzeti Szövetségének tagjai kivonultak a temetőbe, s megkoszorúzták a négy elesett magyar katona sírját. Az egyik koszorú szalagjára ezt írták: „Babért érdemel, mert hős volt, könnyet, mert szeretett". A másikon ez díszlett: „Hogy magyarnak születettél, áldd érte sorsodat, a hazáért halni felséges áldozat." A harmadikon ezt sírta a bánat: „Kik itt a hazáért hősi halált haltatok, síri magányotokban nyugodtan alhattok, mert jőni kell és jőni fog egy jobb kor, mely után buzgó imádság epedez százezrek ajakán." A negyedik koszorún így dalolt a gondolat: „Szép az élet, de meghalni jobb, mint lenni rab, vagy földönfutó." Egymás után jöttek az évek, s az ünnepek száma velük együtt szaporodott. 1921-ben ismét dr. Pongrácz György, 392 1922-ben Jeszenszky Kálmán apátplébános, 1923-ban dr. Kossaczky Arnold ügyvéd, 1924-ben ismét dr. Kossaczky Arnold, 1925-ben dr. Popovics Miklós gimnáziumi tanár, helyettes igazgató, 1926ban Kovács-Sebestyén József református lelkész, 1927-ben dr. Vásárhelyi Miklós városi tanácsnok, 1928-ban dr. Sziller Péter kormányfőtanácsos, közjegyző, 1929-ben a tízéves évfordulón Sulacsik Zoltán református lelkész, 1930-ban dr. Popovics Miklós tanár, helyettes igazgató, 1931-ben Perlaky Lajos rk. segédlelkész, 1932-ben Kőváry István rk. segédlelkész, 1933-ban pedig Sommer Károly evangélikus segédlelkész tartott ünnepi beszédet, s gyújtotta meg a fájó, de dicsőséges emlék örökmécsesének lángját. Meg kell emlékeztünk még egy társadalmi egyesület mozgalmáról, amely minden évben megünnepli a csehkiverés emlékét. A Balassagyarmati Református Nőegylet minden esztendőben Magyar Estet rendez Balassagyarmat legmagyarabb napjának, a csehek kiverésnek évfordulóján. A Református Nőegylet csak annyit akar bizonyítani ezen munkájával, hogy a női szívek külön is részt kérnek az emlékezésből, s ha vérüket nem is onthatták városuk védelmében, de hálájuk könnye, s imádságuk harmata ráhull a magyar rögökre. Igen! Balassagyarmat tud és akar is ünnepelni ezen a napon. Már csak azért is, mert a csehkiverés dicsőséges fegyvertényét kevesen ismerik hazánkban. Igaz, hogy nem azért verte ki a város a csehet, hogy Balassagyarmatot ezzel a hiúság sokszor jól jövedelmező, büszke trónjára ültesse. Balassagyarmat megmaradt Hamupipőkének. Nem űzött nagyszerű propagandát, mint mások, pedig itt puskák ropogtak, s vér omlott a földre. 392 Ekkor elmondott beszédét a 207. sz. dokumentumban közöljük. 390
