Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
tábla. 1918 őszén kihullott a magyar nemzet kezéből a kard és leáldozott a harcos nemzeti becsület. Népek, melyek évszázadokon át félték a magyart, szertetépték Szent István birodalmát. Abban a nehéz időben, mikor nem volt a magyarban férfierény, akarat és öntudatos erő, egy hely volt csak széles e hazában, melynek népe a fegyver erejével akart és tudott is ellentállni a betolakodóknak. Örök dicsőség a harcban résztvett katonáknak, Balassagyarmat vasutasainak és polgárainak, akik 1919. január 29-én Balassagyarmatról kiverték a cseheket, és ezzel a hősi ténnyel egy darab magyar földet mentettek meg a magyar hazának. Emlékezetéül az élőknek és a jövőkor nemzedékeinek áll itt kőbe vésve azoknak neve, kik életüket és vérüket adták e harcokban a hazáért. Nagy József szakaszvezető, Dancsok Ferenc tizedes, Virág Lajos őrvezető, Czakó Balázs katona, Rózsa András vasutas, Petrovics András vasutas, Vancsó József polgár, Havaj József polgár, Hrubecz Márton polgár, Weisz Sándor polgár. A hősök kifutott vére hozzon áldást és feltámadást a magyar hazára." Az emlékmű leleplezése után a Kormányzó tiszteletére rendezett gazdag program számai peregtek le: a sportpálya felavatása, délutáni tea a megyeházán, utána tisztelgések, este díszebéd, majd a Dalárda hangversenye. Feledhetetlenül szép nap volt! Emléke örökké él! 391 A városházán elhelyezett emléktábla nem maradt testvértelenül. A vasutasság, amely a csehkiverésben tanúsított bátor magatartásával magára vonta az egész magyar vasutasság figyelmét, az állomásépületet díszes fehér emléktáblával jelölte meg a város polgárságának, a vidék és a vasút küldötteinek jelenlétében. Az emléktábla költségeinek előteremtésére Derzsi Gyula állomásfőnök kezdeményezésére derék vasutasaink műkedvelő előadásokat tartottak, s már elő is készültek a leleplezésre, amikor rendezési hibák váratlan akadályai miatt el kellett halasztaniok az impozáns ünnepséget, s a tábla hónapokon át lepellel borítva várta, hogy mikor érkezik el az ő napja is. 1931 június 7-e volt ez a nap, amely a vasutasság gyönyörű zászlajának felszentelésével kezdődött. Az egész ünneplő sokaság a templomokban megtartott szentelési aktus után az állomásra vonult. Az állomás bejáratánál Ádámkovich Annus - a vonatfőnök leánya - remek beszéddel üdvözölte a jelenlevő József Ferenc Főherceget, aki az ünnepélyek során magvas beszéddel avatta fel az emléktáblát. A főherceg beszéde után dr. Láng János MÁV üzletigazgató tartott hatalmas szónoklatot, melynek utolsó mondata viharos lelkesedést váltott ki: Ez a pár sor a táblán csak két vasutas nevét jegyezte fel, de ezren és ezren vagyunk, kik a nemzet létéért dolgozni és meghalni is készek vagyunk. Majd Derzsi Gyula állomásfőnök magas szárnyalású beszéddel átvette a táblát, mely beszéd után még Krasznahorkay János tüzes szónoklata hangzott el. Az ünnepély utolsó pontjául maradt az egész ünnepélynek legszebb része, pedig egyszerű, rövid aktus volt ez: a csehkiverésben részt vett vasutasok kitüntetése. Egymás után léptek a kitüntetettek vitéz Udvarnoky Béla tábornok, 391 Az ünnepségekre ld. még a 208. sz. dokumentumot! 389
