Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

kodó ellenségtől, Bajatz 38-as és Vizy 16-os gyalogezredben' századosok és őket híven követő néhány katonájuk lelkesen támogatva a magyar vasutasok és Balassagyarmat hazafias polgársága által, csak magyar szívükre hallgatva saját elhatározásukból megtámadták a városban levő csehet, azokat innen kiverjék, így az egész háborúban ragyogó magyar vitézséget és magyar becsületet továbbra is megtartották tiszta fényében ... Draskóczy sk. ezredes." Városunk közönsége nem feledkezett meg a hős 38-asokról, akiknek vére megszentelte Balassagyarmat földjét. Távozásuk napján, 1919. március 19-én gyönyörű fehér selyem zászló adományozott az útrakész századnak. A fehér selyem zászlón ez a felírás ékeskedett: „Balassagyarmat város közönsége a hős 28-asoknak." Bajatz százados meghatva köszönte meg a város e szívből jövő figyelmét.

390 A képviselőtestület azon álma, s határozata, amellyel január 29. emlékét és hőseink bátor küzdelmét akarta megörökíteni, 1922. november 29-én menet teljesedésbe. Elkészült a gyönyörű fehér márványtábla, amely fehér lepelbe burkolva várta, hogy láttán ezrek szemében csillanjanak meg a büszkeség könnyei. E napon érkezett városunkba Nagybányai Vitéz Horthy Miklós, hazánk fennkölt kormányzója, akinek magas jelenlétében történt az emléktábla leleplezése. Délután 2.20 órakor érkezett meg a Kormányzó kíséretével Salgótarján felől. A feldíszített pályaudvaron feszes vigyázzba merevült díszszázad, a polgárság vezetősége és beláthatatlan sokaság várta az Államfőt. Óriási lelkesedés után templomi csendben hangzott el az első üdvözlőbeszéd Nagy Mihály alispán ajkáról, aki után a közönség nevében Molnár János főbíró beszélt. A vasutasság nevében Péchy Mária nyújtott át gyönyörű csokrot, keresetlen, szívből jövő szavak kíséretében. Kormányzónk az üdvözlésre válaszolva így szólt: „Szívből köszönöm ragaszkodásuk meleghangú kifejezését. Büszke örömmel hallom itt a végeken a magyar jövőbe vetett erős hit szavait. Erős hittel és egy akarattal munkálkodjanak a jobb jövő megalapozásán. Ha élni akar, úgy élni fog a magyar." Az egybegyűlt sokaság örömteli hódolata kísérte le a Kormányzót a Városháza elé, ahol, amint kíséretében a részére elkészített díszsátorban helyet foglalt, dr. Huszár Aladár főispán fellépett a szónoki emelvényre, s nagy hatású, gyönyörű beszéddel adta át rendeltetésének az emléktáblát. Huszár Aladár beszéde, s ennek nyomán felhangzott lelkes taps után a Kormányzó a következő szavak kíséretében adta meg az emléktábla leleplezésére az engedélyt. Akikről e tábla szólam fog, igaz magyarok voltak, mert forrón szerették hazájukat és hősök voltak, mert hazaszeretetüknek életüket is feláldozták. Hálából emlékük előtt ma egy Nemzet tiszteleg, s emléküket egy város zárja mindörökre hálás szívébe. Az emléktábla leleplezésére az engedélyt megadom. Erre lehullott a fehér lepel és előttünk volt Keviczky Hugó szobrászművésznek, vármegyénk szülöttének bronz turulmadaras, ízléses márvány emléktáblája, rávésve a következő sorok az elesett hősök neveivel. „In memóriám 1919. január 29. Magyarország jövőjére messze kiható esemény örök emlékét hirdeti e 390 Bajatz néhány hét múlva visszakerült Balassagyarmatra, mint csoportparancsnok. 388