Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
lettek figyelmesek, elindultak megnézni, hogy miféle puskázás folyik abból az irányból? A mai lövölde területe abban az időben tarvágás volt, így a nagyligetig szabad kilátás nyílott. A nagyliget sarkán két cseh géppuska tüzelt. A vasutasok a sínek mentén kúszva közeledtek a nagyliget felé, és puskázni kezdték a cseh gépfegyvereseket. A csehek tüzelése egyre ritkábbá vált, majd egészen elhallgatott. Sajnos, ez a gépfegyverharc újabb áldozatot követelt. Ennek tüzétől esett el Rózsa András vasúti kalauz, aki nem lévén katonaviselt ember, felegyenesedve haladt előre, s egész testét jó céltáblául állította a csehek elé. Életével fizetett vakmerőségéért. Mire a polgárőrség nagyobb számú csapata segítségül érkezett, 372 a csehek gépfegyverei elhallgattak, s déltájban, amikor Svirbély Lajos egyedül eljutott a kővári hídig, s azon át is ment, egyetlen csehet sem lehetett látni a környéken. Egyébként a város ezen a részén volt legjobban védve, mert itt állította fel Dobó főhadnagy Klausz géppuskáját, egyébként is a polgárság egész éjjelig őrséget állt a vágóhíd környékén. De kezdjük az elején. Minthogy a reggeli támadás sikertelenségének híre futótűzként terjedt el a városban, a város elöljáróságának kérésére, aki csak tehette sietett a városháza elé, ahol a még meg nem szervezett polgárságot dr. Huszár Aladár vármegyei II. főjegyző megszervezte, csoportokba osztotta, fegyverekkel látta el és őrségekre küldte. Dr. Somló József ugyanis, (a nemzeti tanács elnöke) a kora reggeli órákban találkozott Pongrácz Györggyel és Huszár Aladárral, s ő maga kérte, hogy a megyei hatóságok vegyék át az intézkedést. 373 Pongrácz főjegyző erre Huszárt a városházára küldte, ő maga pedig a megyeházára ment. Dr. Somló a városházáról buzdító beszédet intézett az ott egybegyűlt polgársághoz, s a harc tartamára dr. Huszár Aladárt ajánlotta városparancsnokul. így tétetett le a város sorsa Huszár Aladár kezébe, aki minden erejével igyekezett is feladatának megfelelni. A vállalkozó polgárságot csoportokba osztotta, élükre tartalékos tiszteket állított. Voltak azonban többen, akik minden beosztás nélkül, kinek milyen fegyvere volt, cirkálni kezdtek; az Ipoly felé mentek, figyelték a hidakat, vagy elálltak a laktanya felé vezető utakat. Nem egy helyen melegedőket, őrszobákat állítottak fel. így pl. Tary Dezső lakásán rendezett be őrszobát, ahol az őrségre induló fegyveres polgárságot meleg étellel is ellátta. A sok őrségre induló fegyveres polgár közül csak egynéhánynak a neve álljon itt és éljen bennük azoknak a neve is, akiket itt fel nem sorolhatunk. (Dobó József, Bálás Géza, dr. Mikó Pál tanárok, Gáthy János állampénztári igazgató, Gellén Olivér árvaszéki helyettes elnök, Boldizsár Pál városi pénztáros, Mészáros János vármegyei számtiszt, Baumann Miklós mérnök, Márk Gábor orvos, Svirbélyi Lajos városi jegyző, Szepesi István és fia, Benkő Oszkár hadnagy, Ballá Mihály építész, Szegő Lajos építész, Schlégel kertész, Saskó testvérek, Gebhardt Mátyás asztalos, Schummer István gépkocsivezető, 372 Nem tisztázható, hogy a Baumann Miklós vezette polgárőrségről, a munkásgárda tagjairól vagy a hirtelen szerveződött fegyveres polgári alakulatról van-e szó. 373 Ez nyilván azt is jelentette, hogy Somló a munkásgárda tagjai fölötti rendelkezés jogát is átadta Huszáréknak. 372
