Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
A Mollináryak a támadás részleteire nem lettek kellőképpen kioktatva, s ennek tudható be, hogy amikor Hackenberger hadnagy géppuskájával Szabó zászlós lőni kezdte az emeleti ablakokat, s feladata értelmében az István út sarkáról a laktanyát tűz alá vette, s az ablakok nagy csörömpöléssel lehullottak, a kapu alatt összetömörült legénység cseh géppuskatűznek vélte ezt, s pánikszerűleg menekült. Ezen megfutamodott legénységet Vizy személyesen tartóztatta fel, s helyezte el a laktanya alatti árokban, majd midőn a helyzet tarthatatlanná vált, a vasútátjáró melletti árokban, ahonnan világos reggelig tűzharcot folytattak a csehekkel. Katonáink közül számosan bennszorultak a laktanya egyes helyiségeiben, ahonnan csak nagy nehézség árán szabadultak, azt azonban nem lehet állítani, hogy egész napon ott voltak a golyófogónál, s tőlük való félelmükben nem mertek kitörni a csehek. Ez a félelemkeltés már a polgárság műve volt. A támadást megindító kürtjel előtt jó félórája már a laktanya előtt foglalt állást a Vizy-féle csoport, amely összesen tizenhat fő és egy géppuskából, s ennek kezelőiből állott. Lehettek összesen 22-en. Amikor a laktanya körvonalai feltűntek előttük, látták, hogy az egész épület sötét, csak a Tisza István úti sarokszobában pislogott valami gyenge mécsesféle. Amikor a katonák csendben felvonultak, a kutyák veszett ugatásba kezdtek, mire az a pislogó emeleti mécs is kialudt. A cseheknek éber őreik voltak - a kutyák. Ők már tudták, hogy a támadók a közelben vannak. A mieink pedig azt hitték, hogy a védők alusznak. Még az őrszemet sem látták, mert ez behúzódott a kapu alá. A kürtjeire a laktanya kapuja ellen is megindult a támadást. De milyen meglepetés érte Vizyéket! Gyilkos tüzet kaptak, a kapu be volt szögezve és belülről egy nagy gerendafélével betámasztva. Mind, ahányan voltak, a kapunak nekidőltek és sikerült is belökni a nehéz alkotmányt. Berontottak, majd Hackenberger, akinél nem volt karabély, kikapta a cseh őr kezéből a fegyvert, s a feladat értelmében a földszintre nyomultak volna, de mire a kapualj végére értek, a 38asok már szaladtak is le a lépcsőn, s Vizy százados legnagyobb meglepetésére azzal a Bajatzcal találkozott, akinek a golyófogónál levő tartaléknál kellett volna maradnia. Az emeletről lerohant katonaság a kapu alatt tömörült, ide hozták le a súlyos sebesülteket. Szegény Czakó Balázs jajveszékelt, mert égette a seb, a csehek gránátokat dobáltak le az emeletről, irtózatosan visszhangzott a boltozatos kapualj, majd egy újabb drámai fordulat következett. Mint már említettük, Hackenberger géppuskája, amelynek irányzója Szabó István zászlós volt, s akinek bátor magatartása akadályozta meg a súlyosabb katasztrófát, lőni kezdte a laktanya ablakait. Az ablakok nagy csörömpöléssel lehullottak, a géppuska újabb szörnyű visszhangot csapott, s a kapu alatt tömörült katonaság egy része kezdett kiszivárogni, majd kitódulni a kapun. Nem lesz érdektelen, ha elolvassuk Szabó zászlós írását: „A gyalogság rohama alatt a kijelölt helyre érve lőttem az emeletet. Közben gyalogságunk a kapu alatti szuronyharcban felülkerekedve az emeletre vonult. Mellőlem a kezelő legénység eltűnt, magamra maradtam egy nyüt helyen lévő, páncél nélkül álló géppuskával és egy és fél heveder tölténnyel. Ekkor megbeszélt ismertetőjel hangzott fel a kapu felől: Mollináry ne lőj! (ez volt a jel). És mert gyalogságunk 369
