Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

3. A harmadik csoport Gáthy Elemér hadnagy parancsnoksága alatt a város keleti kijáratát megkerülve birtokába veszi a kórházat, a mellette levő barakko­kat és megszállja az Ipoly nagyhídját. 4. A 13-as huszárezred járőrének két tagja parancsot visz Rétságra Pálmay Er­nő századosnak, hat tagja pedig Czeke Lajos hadnagy parancsnoksága alatt megrohamozza a sorompó őrsé get, behatol a városba, s összeköttetést szerez a polgársággal. 5. A vasutasok csoportja pedig - 27 fő, mely délelőtt 3 órakor a szügyi ország­úton a különítményhez csatlakozott, - parancsot kapott arra, hogy a vasúti sí­nek mentén a kóvári híd felé haladjon, a hidat szállja meg, s a támadó csoportot nyugatról fedezze. Támadási jel: a kürtös által megadott riadójel, melynek hallatára az egységes és egyidejű támadás megkezdődik ..." Hagyjuk itt abba a jelentés olvasását, s menjünk elébe az érkező katonaságnak. A vasutasok, amikor a Magyarnándorból visszaérkeztek, azt a hírt hozták, hogy a katonaság támadásra készen áll és jön, értesítették társaikat, hogy 28-án késő este Schuch mozdonyvezető és Kroffínger kalauz házánál gyülekezzenek, ahonnan az érkező katonaság elé vonulnak. Ez a gyülekezés meg is történt, éjjel két órakor a vasutasok csoportja a katonaság elé vonult, amely id. Báró Buttler Ervin által rendelkezésre bocsátott kocsikon éjjel két órakor elindult Magyar­nándorból. A két fegyveres csapat hajnali három órakor Szügy és Balassagyar­mat között találkozott. A vasutasság kimondhatatlan örömben, szinte extázis­ban volt, egyesek örömükben még kiabáltak is, pedig az óvatosság a legna­gyobb elővigyázatosságot parancsolta. A vasutasok már előzőleg is úgy infor­málták a katonaságot, hogy a csehek nem tudnak semmüől sem, tisztjeik a szál­lodában alusznak, s így a támadás terve a meglepetésre van alapítva. Erre mu­tat egyébként a támadás időpontjának kiválasztási is. Maguk a katonák csodál­koztak is a vasutasok hangoskodó lelkesedésén, s csitították őket, s figyelmez­tették, hogy dobbal nem lehet ám verebet fogni, s ha történetesen a csehek meg­neszelnek valamit, akkor puszta szálfegyverrel egy akkora épülettömböt, mint a laktanya, elfoglalni nem lehet! A találkozás után minden az előre megállapított rendben folyt le. A katonák is, vasutasok is nemzetiszínű szalaggal díszítették sapkájukat, a lovas járőrnél ott volt a kibontott magyar zászló ... A támadási tervtől csak annyi eltérést kell a kivitelnél megjegyeznünk, hogy a berceli nemzetőrség, amint már említettük, tartalékban maradt, s akcióba nem lépett, s hogy a sorompóőrség megrohamozása nem a huszárjárőr, hanem Hah­ne Károly hadnagy hátrahagyott járőrének feladatát képezte. A huszárságnak pedig Gáthy hadnagy rajával kellett találkoznia. Megindultak a csapatok, s a támadás kezdetét vette. Vegyük sorra a támadási tervet, s kezdjük a kisebb jelentőségű összecsapásokkal. Tóth Árpád tartalékos hadnagy kapta a legkönnyebb parancsot, ő is, Czeke Lajos hadnagy is huszárjaival, elvégezték feladatukat; sajnos, mivel a laktanya 365

Next

/
Oldalképek
Tartalom