Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
csényi polgárőrség parancsnoka). „Mit akar?" „Átadom Ónnek a front parancsnokságot, én a belső ellentállást fogom szervezni." A kivonult szécsényi altisztek és katonák komolyan tisztelegtek a páter előtt. Haditanácsot tartottak, a frontot kinyújtották, és most már sűrűbben viszonozták a csehek géppuskatüzet. Az Urangyalát az árokban imádkoztak. Közben a városból Nagylócra telefonáltak, ahol néhány székely katona tartózkodott gépfegyverrel. A székelyek délután megérkeztek, és a Donner fatelep szalmakazlán helyezkedtek el. A harapós masina a szécsényiek nagy örömére kattogni kezdett. Erre a mieink a jobbszárnyat kinyújtották a vasút felé, erősen lövöldözve a csehekre. A székelyekkel történt megbeszélés után a szécsényiek egyöntetű támadásra indultak. A csehek őrült futással igyekeztek az Ipoly felé. A szécsényiek a Szentlélek patakon átgázolva előbb értek a pöstényi hídhoz, mint az ellentél. A csehek a háborúban szerzett gyakorlatukhoz híven, feltartották kezüket - megadták magukat. A legkülönösebb az volt, hogy parancsnokuk írást mutatott fel, melynek értelmében a magyar kormány megtiltja, hogy a visszavonuló cseheket a magyarok megtámadják. Erre küldönc szaladt Szécsénybe, ahonnan Budapestre telefonáltak, hogy mit tegyenek. De miután a küldönc, a válasz, túl sokáig késett, átengedték a cseheket felszerelésükkel együtt. Alig mentek át a hídon, megérkezett a küldönc azzal az üzenettel, hogy le kell szerelni a cseheket, és mint foglyokat bekísérni. Késő volt. Nótaszóval vonultak haza a szécsényiek. Azon éjszaka akadt dolguk a kocsmárosoknak. Másnap reggel néhány katona elfoglalhatta volna Szécsényt: az emberek javarésze leitta magát. Szomorú magyar szokás. (...) 340