Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Visszaemlékezések, feldolgozások

SULACSIK (ANTAL) ZOLTÁN A Balassagyarmati csehkiverés története A Nógrádvármegyei Madách Társaság megbízásából írta Sulacsik Zoltán [Antal Zoltán] ref. esp. a Társaság rendes tagja. Kiadja Balassagyarmat Megyei Város. Hollósy Géza Könyvnyomdája, Balassagyarmat, 1933. Sulacsik (Antal) Zoltán a századforduló évében, 1900-ban született Komáromban és Pé­csett hunyt el 1988. február 29-én. Gimnáziumi tanulmányait szülővárosában végezte. 1918-ban érettségizett. Teológiát Budapesten hallgatott és 1923-ban avatták református lelkésszé. Először a kispesti Wekerle-telepen, majd Kaposvárott mint hitoktató műkö­dött, 1928-ban került lelkipásztornak Balassagyarmatra. Hamarosan a városi közélet egyik meghatározó személyiségévé vált. Az Esze Tamástól átvett irodalom szeretet hatá­sára, irodalomtörténeti munkássága eredményeként 1929-1944 között nyolc kötete jelent meg nyomtatásban. Tizenkilenc éves balassagyarmati tartózkodása alatt tagja volt a tör­vényhatósági bizottságnak, a városi képviselő-testületnek és más szervezeteknek. Több irodalmi társaság is tagjai közé fogadta. Nevét 1934-ben a presbitérium kívánságára megváltoztatta és az anyai nagyanya Antal nevét vette fel. A csehkiverés megírása során közel háromszáz élő tanúval beszélgetett. Könyve miatt 1945-ig nem utazhatott be Cseh­szlovákiába. 1944 decemberében a szovjet csapatok elől Lévára és Szencre menekült csa­ládjával, majd Németországba került. 1946-os visszatérése után internálták, és három hó­napra fogházba került. A népbíróság azonban felmentette az ellene felhozott vádak alól. 1947 júliusában a Somogy megyei Csokonyavisontára került, ahol nyugdíjazásáig lel­készkedett. Nyugdíjas éveit a pécsi Baldauf Otthonban töltötte. Előszó Tizennégy év múlt el a csehkiverés óta. Ezt a napot eddig fellegek takarták, megérdemli Balassagyarmat városa, hogy szétoszoljanak a fellegek, s a magyar vitézség e ragyogó napja fényesen tündököljék egész hazánk felett! Tudja meg minden magyar, hogy mit tett Balassagyarmat 1919. január 29-én ­és tanuljon! Tanuljon hitet, tanuljon lelkesedést, tanuljon önzetlenséget, áldozatot. Ez a könyv, mely Balassagyarmat legmagyarabb napjainak történetét tárja fel, a végek szózata! Megérdemli, hogy szeretettel vegyük kezünkbe, hogy minden magyar ember büszkén emlegesse a hősöket, akik azóta is állják a vártát az Ipoly mentén! Oszoljanak szét a fellegek, hadd süssön a nap; nemcsak felettünk, de a Kárpá­toktól az Adriáig egy név legyen fényes - a magyar! Balassagyarmat, 1933. év március havában. Horváth Sándor polgármester 341

Next

/
Oldalképek
Tartalom