Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
Visszaemlékezések, feldolgozások
ezredes megtette a szükséges lépéseket, és 1919. február 4-én 692-2. sz. a. o. következő válasza érkezett a fegyverszüneti bizottsághoz: „Van szerencsém tudomására hozni, hogy a csehszlovák katonai misszió hozzájárult az általam küldött kérelmekhez, értesítvén engem, tegnap január 31-én, hogy a hadügyminiszter Prágában elrendelte a csehszlovák csapatok által a demarkációs vonaltól délre megszállt összes helyiségek azonnali kiürítését, ott hol a csehek [a] fegyverszüneti vonaltól délre állanak, parlamenterekkel felszólítandók a prágai hadügyminiszter fenti parancsának teljesítésére. 347 (HM 3463/eln. 5,147/919 főispán.) Tehát a cseh kormány elrendelte a csapatok visszavonulását január 31-én, vagyis akkor, amikor már mindenünnen kivertük őket! Bár akkor, január 31-én a kormánybiztos sem tudta ezeket, miután meggyőződött, hogy úgy a Pálmay csoport megerősítésére egy zászlóalj gyalogos [on] és muníciófn], mint a gépfegyverosztag[on] és páncélvonaton kívül 2 zászlóalj gyalogos, muníció, repülőgép és kórházvonat Balassagyarmat megerősítésére elment, kötelességteljesítésének nyugalmával állapította meg, hogy dr. Bazovszky Lajos cseh zsupán Balassagyarmatra „impérium" gyakorlása végett el nem jön, és nem lesz a „csehszlovák államé az a szék is", amin 1919. január 25-én rajta ülhetett. Aki az akkori züllő viszonyokat átélte, tudja mérlegelni a balassagyarmati vasutasok és polgárság, valamint a halálra szánt vitézségü katonaság felocsúdását, mert az övéké a dicsőség, hogy amíg Pozsony, Kassa, Kolozsvár, Nagyvárad, Arad, Szabadka, Pécs sőt Érsekújvár, Komárom, Losonc, Rimaszombat is elestek, Balassagyarmat és a nógrádi front volt az, ahol a betolakodó cseheknek kezére ütöttünk, hogy „Ne bántsd a Magyart!" Övék a dicsőség, hogy a szunnyadó és már elalvó nemzeti érzés feléledt, abban forrt össze a társadalom minden tagja, és példát mutatott az egész országnak, hogy hogyan kell bánni a betolakodókkal. Megmutatták a hazaszeretetben való összetartás eredményét, és nem riadtak vissza az áldozatoktól, mert bizony fájdalom, a lefolyt harcok közben Rózsa András vasúti kalauz fejlövésben, Petrovics József vasúti fűtő haslövésben, továbbá Czakó Balázs, Virág János, Dancsok Ferenc és Nagy József katonák, Havaj József, Hrubecz Márton, Vancsó József és Weisz Sándor balassagyarmati polgáremberek hősi halált haltak, tizenhatan, és pedig Rémiás László, Gonda János, Kalina István [Sic!], Gazsi János vasutasok, Gebhardt Mátyás és Nemes László balassagyarmati polgáremberek, Kemény István, Vojtek János, Boros Lajos, Czike László, Benyák János, Borbély János és Faddi János 38-as, Emődi Sándor alhadnagy Szklenár Pál és Gáspár László hadapród 16-os katonák megsebesültek, amivel szemben négy cseh elesett, kilenc megsebesült és nyolcvan foglyul esett Balassagyarmaton. Dicsőség kísérje a hősök emlékét időtlen időkig, hogy a késő unokák előtt is mindig példaképpen álljon a legnagyobb, életök feláldozására is kész hazaszeretetök! Aki akkori lezüllésnek ment társadalmi életet ismerte és átélte, amikor a destruktív elemek mindent lemosolyogni tanítottak, ami hazaszeretetet jelentett, 347 Ld. a 141. sz. dokumentumot! 337
