Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

A „csehkiverés” utóélete (hírlapi írások, dokumentumok)

Az ottani fogadtatásról, stb.-ről, nem óhajtok most nyilatkozni, csak Balassagyarmat elfoglalását és az iglóiak szerepét óhajtottam nyilvánosságra hozni. A fentieken kívül a laktanya elfoglalásánál jelen voltak Chriastely és Schein hadnagyok, Tóth, Görcsös és Horváth tiszthelyettesek. A várost azért hagyták el éjjel az iglóiak, mert gyalogsági támogatást nem kaptak, és 23 embernek sok gondot okozott a 71 fogoly, és annak fegyver- és lőszerkészletének az elszállítása is. Viszont a városnak az éjjeli biztosítására gondolni sem lehetett a gyalogság nélkül, mert a várost két országút, két híd és két vasútvonal kötötte össze a csehekkel, mit 23 ember megvédelmezni úgysem tudott volna. Ellenben másnap, a foglyok leadása után, mikor Szucsek százados és Vén Zoltán főhadnagy, aranysarkantyús vitéz parancsnoksága alatt székely gyalogság érkezett a városba, az iglóiakat visszavezényelték és még hetekig teljesítettek itt szolgálatot. Balassagyarmat, 1931. február 11. Kondor Miklós, volt iglói géppuskás főhadnagy. Balassagyarmat Helytörténeti Gyűjtemény, A balassagyarmati csehkiveréssel kapcsolatos iratok, sz. n. „Válasz a Nógrádi Hírlap szerkesztőségének a Nógrádi Hírlap f. hó 8-i számában megjelent cikkre" című kétoldalas röpirat. Nyomda: özv. Wertheimer Zs.-né Balassagyarmat. Felelős kiadó: Erdélyi Imre. 214. Vizy Zsigmond írása a Függetlenség c. lapban a dejtáriak hőstettéről Budapest, 1938. november 3. Ennek a közleménynek célja, hogy egy elfelejtett község hősi küzdelmeit nyilvánosságra hozzam, hogy sorsdöntő napjainkban a dejtáriak nagyszerű fegyvertényéből erőt merítsünk. A csehek 1919. január 15-én megszegték a megállapodásokat, átlépték a kijelölt demarkációs vonalat, és birtokukba vették az Ipoly bal partján egész hosszában a vasútvonalat és Balassagyarmatot. A honvédelmi minisztériumban mély megdöbbenést váltott ki, hogy a csehek nem tartották be az egyezményt, de az is, hogy a tervszerűen folytatott pacifista propaganda következtében a még meglévő csekély számú csapataink szétzüllöttek, s így szabaddá vált az út Aszódra és Budapestre. Ilyen körülmények között gyűjtöttem össze negyven főből álló csapatomat Aszódon, és két géppuskával megerősítve január 20-án Magyarnándorra vonultam azzal az utasítással, hogy a cseheket figyeljem meg, s amennyiben tovább terjeszkednének, jelentsem. Január 25-én, minden előzetes értesítés nélkül, bevonult hozzám Bajatz Rudolf százados a Mollináry ezredtől egy századdal és nyolc huszárral. Két nappal később, 27-én, az esti órákban megnyertem Bajatzot és a tisztikart, hogy függetlenül a forradalmi kormánytól - mely csak tiltakozó szerepre kárhoztatta a csapatokat -, amint kedvező alkalom kínálkozik, támadjuk meg a cseheket. 311