Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
A „csehkiverés” utóélete (hírlapi írások, dokumentumok)
Elhatározásunkat 29-én valóra váltottuk. A támadási tervet, mint a helyi viszonyokkal ismerős, én dolgoztam ki, mely szerint a cseheket január 29-én fél négykor Balassagyarmat-Ipolyság vonalában meglepetésszerűleg támadjuk meg. Parancs a támadásra. A terv alapján, a Rétságon állomásozó Pálmay Ernő századosnak a következő írásbeli parancsot adtam: „ A magyarnándori különítmény január 29-én 3 óra 30 perckor a cseheket Balassagyarmatnál megtámadja, és Balassagyarmatot birtokba veszi. A csoport csatlakozzék a támadáshoz. Feladata Hont, Drégelypalánk, Ipolyvece és Dejtár vasútállomásokat birtokba venni, s Ipolyság felől biztosítani." A parancsot vivő huszár eltévedt és így Pálmay a parancsot csak 28-án este 11 órakor vette kézhez. Pálmay a parancs vétele után azonnal kidolgozta támadási tervét, és csapatainak a kora reggeli órákban csendes riadót rendelt el. A távolsági viszonyokra tekintettel csapatait - főleg géppuskásokat - a vasútállomások ellen vonultatta fel, mert a csehek ez időben csak a vasútállomásokat tartották megszállva. A csehek a Balassagyarmat irányából jövő harci zajra figyelmesek lettek, és meglehetős bizonytalanságba kerültek. Hátuk megett ott volt a megáradt Ipoly, főerőiktől pedig el voltak szigetelve. A harci zaj így megfélemlítette őket, és amikor Pálmay megosztott erői felvonultak ellenük, csak Dejtáron fejtettek ki ellenállást, egyebekben Ipolyság vasútállomásig mindenütt hanyatt-homlok elmenekültek. Népítélet. A dejtári vasútállomást húsz, az ipolyveceit tizenhét cseh légionárius tartotta megszállva. Dejtárra a délelőtti órákban teljesen váratlanul megérkeztek Pálmay katonái egy géppuskával. Bugyi Felicián leszerelt őrmester, tizenhat leszerelt katonával - kik elrejtett fegyvereiket előszedték - azonnal csatlakozott Pálmay katonáihoz. Ezenkívül több mint száz ember kaszára és villára kapott. A géppuskákat a községen kívül, a keresztnél tüzelőállásba hozták és a vasútállomást tűz alá vették. A csehek rövid ideig viszonozták a tüzet, majd kifutottak az épületből és Nagycsalomja irányába elmenekültek. A megfutamodókat puska- és géppuskatűz alá vették: egy cseh elesett, kettő az Ipolyba bukott és elmerült. Ezek után a vasútállomást megszállották, majd a géppuskát egy pályakocsira tették és Ipolyvece irányába előrenyomultak. Mire azonban a dejtáriak Ipoly vécét elérték, az ipolyvecei lakosok leszámoltak a csehekkel. A csehek, hallva Dejtár felől a puska- és géppuskatüzelést, önmaguktól elhagyták a vasútállomást, és a községi iskolához vonultak. Ott egy darabig tanácskoztak, majd levették az iskola ajtaját, s azt magukkal vitték az Ipolyhoz, hogy majd annak felhasználásával kísérlik meg az Ipolyon az átkelést, a csehek Ipolyságra nagyszámú tüzérséggel és csapatokkal vonultak fel. [Pálmay] az Ipoly vonalát ezért kiürítette és csapataival Rétságra vonult vissza. Nem sokkal később, 9 órakor, Tóth hadnagy jelentette telefonon, hogy a csehek Nagycsalomjánál átkeltek az Ipolyon, a Veresharaszt-pusztáig előrenyomultak és a dejtári vasútállomás őrségét tűz alá vették. Az őrség a túlerő elől a pályaudvartól délre visszavonult. Innen felvette a tűzharcot. A csehek a tűz ha312
