Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
A „csehkiverés” utóélete (hírlapi írások, dokumentumok)
ja, hivatkozik arra, hogy Balassagyarmaton azt mindenki tudja, hogy az a leírásnak megfelelőleg történt, aki pedig abban kételkedik, hogy az úgy történt, kérdezze meg „az aznapi, másnapi s a heti harcok résztvevőit". Igen tisztelt Uram, engedje meg, hogy miután, mint a Nógrádi Hírlap olvasóját, engem is érint és érdekel az ügy, én is hozzászóljak. Ne vegye rossz néven, hogy tizenkét év[i] hallgatás után csak most nyilatkozom, de eddig talán folyt az adatgyűjtés, engem nem kérdezett senki, de most aktuálisnak tartom, hogy mint az iglóiak egyik volt századparancsnoka, ki az itt lefolyt összes harcokban részt vett és személyesen is jelen volt, a birtokomban lévő vázrajz, jelentés és visszaemlékezésem alapján én is hozzászóljak. 1919. január 29-én hajnali időben a katonai parancsnokság alá beosztott katonai, vasutas, polgári csapatok a csehek által megszállva tartott laktanyát megtámadták. Ebben az időben az iglói géppuskások, a Miskolc-Salgótarján vonalon az előnyomuló cseh csapatokkal több helyen harcban voltak, és két ízben Salgótarjánban a kommunista fosztogatásokat megakadályozták, és a város nyugalmát biztosították. 317 Január 29-én, a Hatvanban állomásozó parancsnokságunktól azon parancsot kaptuk, hogy Balassagyarmaton a katonaság a laktanyában lévő cseheket megtámadta, két osztag haladéktalanul, külön mozdonyon induljon Gyarmatra a gyalogsági csapatok megerősítésére, és [az] ott levő parancsnoknál beosztás céljából jelentkezzen. A szállítmány parancsnoka, mint rangban legidősebb főhadnagy, Kattauer Rezső [helyesen: Kattauer Rudolf] (jelenleg százados) volt. Az osztagok parancsnoka pedig, vitéz dr. Rajna[y] 318 főhadnagy (jelenleg százados) és e sorok írója volt. 319 A két osztag, hat tiszt és tizenhét ember, hat géppuska, a kora reggeli órákban elindult. (Tekintettel a kis létszámra, tisztek voltak az irányzók is.) Ezt Balassagyarmaton mindenki tudja, hogy így volt, de kérdezzék meg Huszár Aladár esztergomi főispánt, Dobó József tanárt, Bavankievitz Károly városi tisztviselőt, aki a telefon mellett állott, s a városnak még több életben lévő akkori vezetőit és az aznapi és másnapi, s a heti harcok résztvevőit. Emléktáblánkon persze csak e harc vértanúi, polgártársaink, vasutasok és kecskeméti katonák vannak megemlítve, akik délelőtt elestek, mert csak ezek érdemelték meg. Más nem esett el." (NH. 1931. febr. 8. Az iglói géppuskások a csehek kiverésekor.) Az írás olyan felháborodást váltott ki a városban, hogy a lap kénytelen volt helyreigazítást közzétenni, mely szerint a cikk „főleg az iglói géppuskásokra vonatkozólag téves információkon alapszik". A város polgármesterét pedig a történtek arra sarkallták, hogy „a csehkiverés hiteles történetének megállapítására" felkérje a Nógrádmegyei Nemzeti Intézetet. (NH. 1931. febr. 22. Az iglói géppuskások a csehek kiverésekor.) 317 Ld. a 46. sz. dokumentumot! 318 Rajnay később magyarosította nevét Wechterről. 319 Érdekes módon könyvében, melynek részleteit könyvünkben közöljük, Padányi Viktor úgy nyilatkozik, hogy Kondor 1918 novemberében leszerelt az iglóiaktól és csupán azok Balassagyarmatra érkeztekor csatlakozott az egységhez, és vett részt itteni tevékenységükben. 309
