Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
A „csehkiverés” utóélete (hírlapi írások, dokumentumok)
dách Imréné stb. tehát ezek a másnapra vonatkozólag, amikor a cseh kiveretés történt, a városban lefolyt eseményekre nézve tanúk nem lehetnek, mert nem voltak itt, tehát Rákóczy István sem. A vonat is csak másnap, január 29-én este tért vissza tíz órakor először, a már akkorra szabad balassagyarmati pályaudvarra. Az úton Rákóczy István tárgyalt Vizy Zsigmond századossal, akinek megtiltotta a csehkiverést, sőt, mikor Vizy leszállott Magyarnándorban, s mi vonattal tovább utaztunk, többen hallottuk a vonat mellett sétálva, amint felugráltunk az induló vonatra, hogy Rákóczy István utolsó szava is a tiltakozás volt. Aszódon lekéstük a csatlakozást, és reggel 6-ig beszélgettünk, ahol jelen volt akkor Aszódon állomásozó Gyürky Sándor százados is, és mert Rákóczy István többször ellenezte a kiveretés veszedelmes vállalkozását, és külügyi bonyodalmait fejtegette a pacifista szótára szavaival. Reggel 8 órakor érkeztünk Budapestre, ki-ki elszéledt a maga útjára, de a déli lapokban már olvastuk a balassagyarmati harctéri eseményeket. Rákóczy István Budapesten úgy járt, mint gr. Apponyi Albert a világháború alatt, aki az országgyűlésen tiltakozott a háború ellen, de kijelentette, ha már benne vagyunk, harcol, és megveretni nem engedi magát. Tehát Rákóczy István is felment a honvédelmi minisztériumba, és ő eszközölte ki az iglói géppuskásokat, akiket ide küldött. Rákóczy István későbbi szerepe az Ipoly menti harcokban nem tartozik a cseheknek városunkból való kiveretéséhez s annak mikénti lefolyásához. NH. 1930. ápr. 27. A csehek kiveretése városunkból. 213. Kondor Miklós volt főhadnagy írása a Nógrádi Hírlapban az iglói géppuskások szerepéről a „csehkiverésben" Balassagyarmat, 1931. február 11. „Az iglói géppuskások a csehek kiverésekor" c. cikk 316 ismerteti Balassagyarmat elfoglalását és az iglói géppuskások szerepét. A cikk írója, hogy állítását igazol316 Az említett írás a szerző feltüntetése nélkül jelent meg a Nógrádi Hírlapban: „Vitéz dr. Rajnay Vilmos, sátoraljaújhelyi m. kir. honvédszázados - a Magyarság cikkét cáfolandó - Perlaky Lajos balassagyarmati káplánnak levelet írt, melyben városunknak a csehektől való megszabadulásának, illetőleg a csehek kiverésének érdemét egyedül magának, illetőleg az iglóiaknak foglalja le tizenkét évi hallgatás után. Az iglói géppuskások hiteles szerepe a következő volt: 1919. január 29-én hajnal óta, ahogy Vizy és Bajatz századosok a kert és a kapu felől behatoltak a laktanyába és a cseh parancsnok, Lauka százados elesett, a lövöldözések egész délelőtt tartottak, a csehek nem mertek kijönni. Az iglói géppuskások megérkeztek délután 2-3 óra között, felállították a tűz alatt álló kaszárnya köré a géppuskákat, parancsnokuk, Soltész József százados, a városházáról telefonon tótul megadásra szólította fel a laktanyában még élő cseheket, akik erre megadták magukat. Ezután az iglóiak a cseh hadifoglyokkal és a zsákmánnyal együtt még az este eltávoztak, s védtelenül itt hagyták a várost és polgárságát. 308
