Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

A „csehkiverés” utóélete (hírlapi írások, dokumentumok)

A fenti mozgalomhoz kapcsolódott Sulacsik Zoltán könyvének megjelenése is, melyről később, a hetvenes években ő maga így nyilatkozott: „mást se tettem, mint hogy cca. háromszáz élő tanúval beszéltem. így alakult meg dolgozatom a megjelent alakban. Hogy mi volt a célja? Nem egyéb, mint az, hogy Balassagyarmat vitézi város legyen. Ha Sopron megérdemelte a »Civitas Fidelissima« elnevezést. Sopronban csak szavaztak, Gyarmaton harcoltak érte. Ez volt a cél. De a kormány politikai okra hivatkozva nem adta meg. így hát a célt nem értük el, de a históriát rögzítettük." (MOL K150. II. kútfő 22/b. tétel sz. n. - Antal Zoltán levelének másolata a szerzők birtokában.) 211, A Nógrádi Hírlap írása a „csehkiverés" 10. évfordulójának megünnepléséről Balassagyarmat, 1929. február 3. Balassagyarmat rendezett tanácsú város tanácsa, a város lakosságával egyetemben, január 29-én, délután 5 órakor a városháza előtti téren, a lakosság élénk részvétele mellett, bár meglehetős hideg volt, nemzeti ünnepet tartott a nagy történelmi esemény, a cseheknek Balassagyarmatról történt hősies kiverésének 10. évfordulóján. Az önfeláldozó polgárok, hős honvédek és vitéz vasutasok emlékének áldozott e napon egész Balassagyarmat, akiknek halált megvető bátorsága felszabadította a várost a cseh járom alól. A házakat fellobogózták. Délelőtt az összes templomokban a katonai, polgári hatóságok és a tanuló ifjúság részvétele mellett hálaadó istentiszteleteket tartottak, délután a városházát és a kiverő elesett hősök emléktábláját színes villanykörtékkel kivilágították. Az ünnepély sorrendje a következő volt: 1. Erkel Ferenc: Himnusz. Éneklé a Balassagyarmati Dalegylet. 2. Szép ünnepi beszédet mondott Sulacsik Zoltán református lelkész, mely a következőképen hangzott: „Magyarok! Testvéreim! A mai nap a trianoni meséskönyv Hamupipőkéje, [az] 1919. szomorú magyar esztendő legragyogóbb napja. S mégsem lett belőle ékes királykisasszony: mint szegény leányt a kérők, úgy kerülte el ezt a napot a hír, mely mindent felkapott szárnyaira, csak éppen Balassagyarmat nagy napjáról feledkezett meg. Megmaradt ez a nap a miénknek. Szegény kis Hamupipőkénknek, melyet meg akar öregíteni a feledés, s az agyonhallgatás, de Ti, gyarmatiak tudjátok, hogy telve van a lelke véres, dicső kincsekkel. E napnak jelentőségét, nagy politikai és gazdasági horderejét nem ismertetem, hiszen Ti, akik itt voltatok ma tíz éve, jobban tudjátok, hogy mit miért tettetek, mint én, aki alig egy fél esztendő óta tudok január 29-éről, pedig Magyarországon éltem eddig is. A harc lefolyásáról is Ti tudnátok hitelesen beszélni. Engedjétek meg, hogy magával az ünnep tényével foglalkozzam. Szeretném hinni, hogy ma nem azért ünnepel Balassagyarmat, mert másoknak ma eszébe se jut ez a kisváros. Nem azért rendezünk ünnepet, hogy - bár szegény is, de a ládafiából előkeresett utolsó lelki garason - egyszer mi is ünneplőbe öltözzünk, 305