Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

A politikai helyzet alakulása Balassagyarmaton a „csehkiverés” után

szerezte be ezt az anyagát: a Népszavából. Ugyanis a Népszava február hó 14-i számában olvastam a következő sorokat: „A szeretet törvényében nagy szocialista igazságok és a szocializmusban nagy evangéliumi igazságok rejlenek. Sajnos, a papság az utolsó évszázadban hatalmi szervévé lett annak a politikai egyeduralomnak, amely a népeket szolgaságban tartotta és felhasználta egyes családok hatalmának szolgálatára. Ezért vesztette el igen nagy részben a népre való befolyását. Az én nézetem szerint a vallásnak semmi köze a gazdasági rendhez, semmi köze ahhoz, hogy a társadalmi rend hogyan konstruálódik, hogyan akarja a vagyoni ellentéteket eloszlatni, semmi köze a földosztáshoz, és semmi köze a kapitalizmushoz. A papság föladata leszállni a nyomor és az erkölcsi elaljasodás mélységeibe, és szeretettel ölelni magához az elhagyottakat. Eddig -valljuk be nagyon sokszor nem ez történt. Azok a főpapi pásztorbotok nem szeretettel keresték föl az eltévedt lelkeket, azok arra valók voltak, hogy az alsópapság lábait elkampózzák." (Hock János válasza az alsópapság egy küldöttségének.) Tehát, amint látni méltóztatik, a fönti szavak is teljesen igazolják Kunfi elvtársamat (újabban Péterffy úr elvtársa is), aki szintén nem a vallást űzi ki a lélekből, hanem a valláserkölcs álarca alatt folytatott mindennemű politikai és hatalmi célokat szolgáló üzérkedést. A vallás a mi programunk szerint mindenkinek [a] magánügye, ha úgy tetszik legszentebb magánügye, de amit a főpapság a valláserkölcs leple alatt mivel, az minden, csak nem valláserkölcs. Avagy az Ön erkölcsi felfogásának megfelel az, hogy a katolikus papnak megtiltják a nősülést, de ha egy világi ember, anyagiak híján, „vad" házasságot köt egy nővel, azt törvénytelennek és erkölcstelennek bélyegzik? Végül, ha Európa két legkatolikusabb államában: Olaszországban és Franciaországban nem okozott katasztrófát a nemzeteknek az egyháznak az államtól való szétválasztása, miért éppen Magyarország volna az, aki ezt nem bírná ki? A szocializmus végcélja a kommunizmus, ezt elismerem, és aki ezt nem vallja, az nem is szocialista. De úgy indokolni a kommunizmustól való félelmet, mint azt Péterffy úr indokolja, talán mégis csak nem arra alkalmas, hogy akár a magánalkalmazottak, akár a közalkalmazottak közül bárki helyeslését tudja kiváltani. Mert mit ért Péterffy úr az alatt az „egyéni ambíció" alatt, amit Ön szerint a kommunizmus kiöl az emberből? Talán nekünk, munkásoknak, több okunk volna a fajfenntartás lehetőségéért küzdenünk, mint bármely nagytőkésnek, mert nekünk legfeljebb csak gyermekeink vannak sokan, de vagyonunk nincs, és ennek dacára, sőt éppen ezért, kívánjuk a vagyon igazságos megoszlását, hogy ne történhessen meg az, hogy egyes szülők gyermekei születésük után mindjárt milliós vagyon fölött rendelkezzenek, egész életüket munkátlansággal, semmittevéssel éljék le, míg milliók gyermekei a legnagyobb nélkülözések közepette mindenféle, a nyomorral és nélkülözéssel járó kórnak áldozatául essék még csecsemő korában. Ami pedig Péterffy úrnak ama megállapítását illeti, hogy a most kormányon levő radikális és szocialista irányzat nem magyar, hanem vele ellenséges, arra legyen szabad a legnagyobb magyarnak, Károlyi Mihály grófnak, a magyar szocialista küldötteknek Bernbe küldött következő táviratát idéznem: „...Azért a 275