Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

A politikai helyzet alakulása Balassagyarmaton a „csehkiverés” után

188. Jászi Oszkár írása a Nógrád vármegyében Balassagyarmat, 1919. február 5. Nem volt még korszak, amelyben a haladás ritmusa vágtatóbb lett volna, mint ma. Nem volt még nemzedék, amelynek minden egyes tagjára olyan felelősségeket ruházott volna az idő, mint a maira. Nem volt még történelmi átalakulás, nem volt még konstelláció, amely gigantikus és apokaliptikus nagyszerűségében mérhető lett volna a maihoz. A háború óriási világtörténelmi metszővonalat jelent, amely a múltat a jövőtől elválasztja. Új világ születik a régi helyén, s ebben a nagy szülési krízisben nevetséges most azt rekriminálni [helyteleníteni], hogy még mindig nem állott helyre a régi rend, hogy zavarok vannak, hogy végletes ellentétek törnek egymásra és fenyegetik pusztulással egész kultúránkat. A szkeptikusok és nyárspolgárok hada nem tudja felfogni a korszakot, amelyben áll, elfelejti, hogy itt óriási drámának a lebonyolítása folyik, a hatás és a visszahatás nagy törvényei érvényesülnek, s hogy bármily óriási konvulziókban [görcsökben ill. lelki harcokban] szenvedünk is: a társadalom minden betegsége a múlt bűneinek a következménye. Elfelejtik, hogy négy és fél éven keresztül rettenetes szenvedések és nélkülözések közepette sínylődött az emberiség legjava a frontokon, és akkor egy szava sem volt annak az ellenforradalmi tábornak, amely most hisztérikus görcsökben vonaglik, és minden bajunkból érvet kovácsol a forradalom ellen. Új világ születésénél állunk, amelynek még csak derengő körvonalai láthatók, de minden jel arra mutat, hogy fel fogja szabadítani a földet, el fogja dönteni a politikai határokat, és meg fogja szüntetni a munka nélküli jövedelmet. Ebben a világtörténelmi perspektívában Magyarország sorsa attól függ, hogy hajlandó-e szakítani a közelmúlt végzetes hagyományaival és megérti-e, hogy ennek feladása után jövője, a magyarság egész kultúrája elválaszthatatlanul egybe van fűzve az általános európai kultúrával. Arra a nagy-nyugati pacifista és antimilitarista közvéleményre kell építenünk, amely a jelek szerint egyre diadalmasabban tör utat [az] antant imperialistáin és kardcsörgető generálisain keresztül. Súlyos vádak érték a kormány nemzetiségi politikáját. A sajtónak az a része, amely tapsolt a háborúnak és glorifikálta Tiszát és társait, azzal uszít a kormány ellen, hogy elprédálta az országot, hogy jogokat kínált és adott olyan nemzetiségeknek is, amelyek gyengék és erőtlenek lettek volna ahhoz, hogy ezeket a jogokat erőszakkal vívják ki maguknak. Ezek a támadások rosszhiszeműek és igaztalanok. Rosszhiszeműek, mert nekik nem az ország integritása fáj, hanem a wertheimszekrényeké. A dolgozó polgárság megértette már, hogy neki az ipari munkássággal kell szövetkeznie a nagybirtok és a nagytőke szövetségével szemben, s a feudalizmus és a kapitalizmus sajtója most kenyéradó gazdái életéért remeg, nem pedig az ország épségéért. Igaztalanok e támadások pedig azért, mert mi nem egy nemzetiség ereje vagy gyengesége szerint kell, hogy jogokat adjunk, nem ra263