Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

A politikai helyzet alakulása Balassagyarmaton a „csehkiverés” után

vaszkodnunk és licitálnunk kell, nem alkudoznunk, hanem a jog és igazság szellemében kell, hogy cselekedjünk: nem akarunk elnyomni senkit, de azt sem akarjuk, hogy minket elnyomjanak. És itt bontakozik ki előttünk az az eszme, amely súlyos területi sebeket is begyógyíthat, és amely nélkül a régi integritás is feltartóztathatatlanul újabb katasztrófához vezetne: a dunai konföderáció eszméje. Értsük meg végre, hogy semmi okunk sincs a gyűlölködésre, semmi okunk arra, hogy az ököljog korszakát kívánjuk vissza, hanem igenis testvéri szövetségre kell lépnünk egymással. Csak így kerülhetjük el, hogy Közép-Európa helyén egy véres és vonagló új Balkán keletkezzék, amely évszázadokra visszavetné az egész emberiség kultúráját. Csak a dunai államok konföderációja hozhatja meg a tartós békét. Csak az építheti fel a dolgozó emberiség munkaszolidaritását, amelyet oly hosszú időn át hiába prédikáltak az álmodozók, az utópistáknak a csúfolt „szobatudósok", s amely gondolat most talán diadalmaskodni fog a népek között, amelyek a lövészárkok és sírhalmok felett testvéri jobbot nyújtanak egymásnak. Nvm. 1919. febr. 5. Új világ felé. = Jászi számos hírlapi írásban igyekezett védelmezni az általa vallott pacifista álláspontot, magyarázni politikai álláspontját. Fenti írása vélhetően a polgári radikális Holló Dezső jóvoltából jelent meg a Nógrádvármegyében. Hatása a „csehkiverés" légkörében - csak mérsékelt lehetett. 189. A szociáldemokrata párt elnökének írása a Nógrádi Hírlapban a balassagyarmati politikai viszonyokról Balassagyarmat, 1919. február 9. A forradalom által kivívott szabadság, szociális jólét, egészséges társadalmi átalakulás, szebb jövő, biztosabb egzisztencia, mind mind illuzórikussá kezdett válni, mikor a csehszlovák imperializmus fegyveres erővel megszállotta városunkat. A politikai élet megbénult, a társadalom egy része, a nagy hazafiak, kiknek hazafiságuk mindig aszerint nyilvánul meg, amint azt jobban tudták értékesíteni, szinte tüntetőleg beszéltek az utcákon tótul, sőt egyes közigazgatási hivatalfők különös előszeretettel vették igénybe a cseh csapatokat egyes magyar polgártársak gyülekezeti szabadságának meggátlására. Már-már úgy látszott, hogy lassan minden átalakul, vagy legalább is beletörődik a csehek által diktált új rendbe, annál is inkább, mert szinte kéjelegve írták meg a lapokban egyes urak, hogy nemcsak a nemzetiszínű pántlikát, de a vörös szalagot is üldözik a csehek. És milyen dicséreteket zengtek egyesek a cseheknek azért a „kitűnő" eljárásukért, mellyel egynéhány magyar állampolgárt, azért, mert valamely polgártársának birtokáról jogtalanul elvitt egynéhány darab ingóságot, elhurcolták Csehországba! Mintha a magyar igazságszolgáltatás nem tudott volna velük méltán elbánni. Ezeknek a látszólag kicsiny eseményeknek a láttára kétségbeesve szemlélte városunk munkássága azt a napról napra hanyatló szervezeti munkásságot, mely 264