Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
A „csehkiverés” napjai a balassagyarmati sajtóban
zonyára megremegtették a szívét ez ismerős hangok, amiket magyar ügyvéd korában maga is énekelt. A zólyomi találkozás megtörtént, s habár Srobár környezete álláspontunkat természetesnek és elfogadhatónak találta, a csehszlovák miniszter nem engedett. Hétfőn délben 237 az összes állami, törvényhatósági, vasúti tisztviselők és alkalmazottak a vármegyeháza nagytermében várták a zólyomi eredmény közlését, melyet Rákóczy István tett meg. - Úgy a főispán-kormánybiztosnak, mint Pongrácz György vármegyei főjegyzőnek, Both Antal és dr. Mikó Pál főgimnáziumi tanároknak, Róth József állomásfőnöknek, Schuch [István] mozdonyvezetőnek, dr. Visnovszky Rezső tanfelügyelőnek lelkes, hazafias beszédjeik után megesküdtek, hogy semmiféle idegen államnak hűségesküt vagy fogadalmat nem tesznek, szolgálatukra nem állanak, s inkább földönfutókká válnak. Könnytől égő szemekkel énekelték el a Himnuszt és [a] Szózatot. A csehszlovák erőszakoskodás már délután mutatkozott. Cseh vasutasok érkeztek Losoncról csekély számban, és a katonaság rögtön főbelövés terhe alatt kötelezte a mieinket szolgálattételre. Az elkeseredés nőttön nőtt. Kedden erős cseh patrulok [járőrök] jártak. Közben Gottl Rezső törvényszéki elnök, Ébneth Lajos államügyész, Péterffy Béla főgimnáziumi igazgató, Szabó Vladimír tanár, Meissner Emil pénzügyi felügyelő Budapestre utaztak a miniszterekhez utasítás végett, ahol a tisztviselők passzív ellenállását, a hűségeskü letételének megtagadását, éppen városunkra nézve, amely kívül esik a demarkációs vonalon, mindenütt helyeselték. A zsupán szombatra, február 1-jére ígérkezett, hogy eljön, s éppen ezért Rákóczy István főispán-kormánybiztos is felutazott a magyar kormányhoz, informálás adása és nyerése céljából. Kedden már hallatszott, hogy katonák közelednek. Szerdán, 29-én hajnalban megszólaltak a gépfegyverek a vasútállomáson és a laktanyán. A harc a csehek tökéletes leverésével végződött, s így e nap városunk, sőt tán hazánk szabadság-napja lett. Köszönjük ezt részben Bazovszky Lajos zsupán gyűlöletes személyének és ellenszenves, makacs szereplésének. Ma városunk katonáktól megtömötten áll, mint a magyarság védőbástyája az idegen betolakodókkal szemben. NH. 1919. febr. 2. A zsupán szerepe. 117. Huszár Aladár írása a Nógrádi Hírlapban a „csehkiverésról" Balassagyarmat, 1919. február 2. „Hagyjanak fel minden reménnyel, amit mi meghódítottunk, az a miénk marad és ott kiterjeszthetjük a csehszlovák impériumot." Ezeket a büszke szavakat Bazovszky zsupán mondotta, és alig telt [el] kétszer 24 óra és a cseh szuronyokat, melyekre Bazovszky úr Balassagyarmaton impériumát építette, lerakták a porba. 237 1919. január 27-én. 186
