Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

A „csehkiverés” napjai a balassagyarmati sajtóban

A letiport, az agyonrugdosott és agyonsanyargatott magyar nemzet végre életjelt ad, még karját nem emelte fel, hogy annak rettenetes erejével lesújtson ellenfeleire, csak elalélt testéből sóhaj szállt el, csak szempillája reszketett meg, és a hiénák, akik a hullaszagra gyülekeztek, megborzadva veszik észre, hogy élő testbe vágták fogukat. Örök dicsősége marad Balassagyarmat városának, hogy az ébredező nemzeti öntudat itt öltött először alakot, itt lépett először a komoly cselekvés terére, hogy széjjeltépje azt a kegyetlen rabláncot, mellyel ádáz ellenségeink megfojtani igyekeznek. Örök dicsősége marad Balassagyar­mat városának, hogy itt a társadalom minden rétege összeforrott a hazaszeretet­ben, és hogy az összeforrott társadalom itt megtalálta a nemzeti boldogulásnak elengedhetetlen feltételét, az egyetértést, mely ha megvan magyar testvér és testvér között, a magyar nemzet nem veszhet el soha. Január hó 29-én reggel 4 óra 30 perckor kürtszó, majd fegyverropogás riasz­totta fel Balassagyarmat alvó lakosságát. Kattogott a gépfegyver, pattogott a puska és furcsa, szokatlan sziszegő hangok hasították a levegőt és tompa dörre­nések rekesztették meg az ablaküvegeket. Ekkor kezdődött Bajatz és Vizy szá­zadosok vezetése mellett a támadás a balassagyarmati honvédlaktanyába be­szorult csehek ellen. Bajatz százados vezette a 38-asok, a híres Mollinary bakák egy századát, míg Vizy százados csoportja 16-os honvédekből és nemzetőrök­ből állott. A támadás tervét a cseheknek elárulták, mert azok egész éjjel készen­létben voltak és felkészülve várták az eseményeket. A kaszárnyakapu és [az] aj­tók be voltak szögezve, a belső udvar galériája és az ablakok gépfegyverekkel és fegyveres katonákkal megszállva, úgy, hogy katonáinkat a támadás megkezdé­sekor nyomban erős tűz fogadta. Ezzel a gyors siker legfőbb feltétele, a meglepetés, elmaradt és egyedül ennek tudható be, hogy csakis heves harc után sikerült a cseheket megadásra bírni. Vi­zy százados támadott a kisebb csoporttal a kaszárnya kapuja felől, míg a főerőt Bajatz százados vezette az U-alakú épület nyitott száján keresztül támadásra. Az erős fegyvertűz és a kézigránátokat dobáló csehek minden igyekezete dacá­ra sikerült mindkét csoportnak behatolni a kaszárnya udvarára, és a legbátrab­bak, parancsnokukkal élükön, már az emeleti feljáróért küzdöttek, midőn a cse­hek heves ellentámadása visszaszorította őket. A támadó csapat egy része benn­szorult a laktanya földszintjén, és ezen csoport kitartásának köszönhető, hogy a csehek az egész nap folyamán nem tudták a kaszárnyát elhagyni. Míg ezen események játszódtak le, addig a magyar vasutasok bátor és lelkes csapata az állomásépületet megszállva tartó cseheket fegyverezte le. A magyar vasutas nem akar idegen zsarnokot szolgálni, de nem is tudta a zsarnokot megtűrni; a magyar vasutas nemcsak dolgozni, de meg is tud halni a hazáért, örök dicsőség legyen ezért nékik. Egész napon át lázban égett Balassagyarmat, szüntelenül ropogott a fegyver, és fehér zászlóval ellátott kocsiján a derék orosz orvos, Schräm Miklós járt fel s alá, hogy a sebesülteket összeszedje, és az evangélikus iskolában felállított kötö­zőhelyre szállítsa. - Néha-néha szünet állott be a harcban, mintha az ellenfelek elfáradtak volna, hogy ismét újult erővel törjön ki a fegyverropogás. 187

Next

/
Oldalképek
Tartalom