Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)
A „csehkiverés” napjai a balassagyarmati sajtóban
116. A Nógrádi Hírlap írása a „csehkiverés" előzményeiről Balassagyarmat, 1919. február 2. Dr. Bazovszky Lajos, a csehszlovák állam zsupánja szombaton, január 25-én, az itteni tárgyalások során, miután kijelentette, hogy az entente az új demarkációs vonalul a vasútvonalat jelölte ki, s erről tudnia kell a magyar kormánynak is, Rákóczy István főispán-kormánybiztos telefonon felhívta a magyar kormányt utasítás végett. A kormány azt válaszolta, hogy erről tudomása sincs, hanem a katonai parancsnokság értesítette, hogy e vasútvonalat el fogja foglalni. Ez ellen, valamint a zsupán azon kijelentése ellen, hogy fegyveres erővel is átveszi a csehszlovák állam részére a szuverén uralmat, úgy a főispán, mint az alispán ünnepélyesen tiltakozott. Az erőszak nyomására megindultak a részletes tárgyalások. A zsupán sima szájú, de erélyes diplomatának bizonyult, akiről azonban meglátszott, hogy régi pánszláv üzelmei miatt támadt hatósági összekoccanásának emlékei dolgoznak benne. A csehszlovák állam nem ideiglenes megszállást akar, ahogyan az entente-tói a megbízatás szólott, hanem végleges berendezkedést, hódítást úgy a demarkációs vonalon belül, mint azon túl. Tősgyökeres magyar területeket kebeleztek be, ahol soha eleven csehszlovák nem járt, s akiknek olyan mostoha sorsot akarnak biztosítani, aminő egyetlen nemzetiségnek sem volt minálunk. Jobb dolguk volt a nemzetiségieknek nálunk, mint nekünk lenne náluk. így a zsupán ragaszkodott ahhoz, hogy magyar lapokat, legyenek azok politikai, kulturális vagy szaklapok, nem enged be városunkba, amelynek kilencven százaléka magyar. A főgimnázium igazgatójának kijelentette, hogy a magyar történelem tanítását kitiltja, helyette világtörténelmet kell tanítani. Egy-két tárgy: számtan, mértan, tótul, valamint a tót nyelv már most tanítandó. A közigazgatás és [a] törvényszék vonuljon ki Balassagyarmatról, a tisztviselők és alkalmazottak tegyék le nekik a hűségesküt, s ha le is teszik, azok közül csak a nekik megfelelőket és megbízhatókat fogják annak idején véglegesen átvenni. E kívánságoknál, mivel a jelenlévő hivatalfőnökök is kijelentették, hogy erre senki sem kapható, a tárgyalás holtpontra jutott. A főispán javasolta, hogy a várost semlegesítsék a párizsi béketárgyalások befejeztéig, mivel az átmeneti idő alatt nem lehet itt egyszer a magyar állam, egyszer a csehszlovák állam nevében ítéleteket hozni. Végre a zsupán telefonált Zsolnára, ahonnan az az értesítés jött, hogy árobár [Sic!] csehszlovák miniszter másnap Zólyomban lesz, akivel személyesen lehetne megegyezésre jutni. Délután Rákóczy István főispán-kormánybiztos, Kubicza István titkár, Huszár Aladár dr., a vármegyei másodfőjegyző, Kletzár Lajos törvényszéki bíró a zsupánnal el is utaztak. A zsupán követeléseit a főispán-kormánybiztos a vármegyeház kistermében összegyülekezett tisztviselőknek, közalkalmazottaknak szombaton délben hirdette ki, akikhez Pongrácz György vármegyei főjegyző intézett hazafias beszédet, mire az összes tisztviselők kijelentették, hogy ellenállnak s elénekelték a Himnuszt, amely hazafias tüntetésnek hangjai a zsupán szobájáig hatottak. Bi185
