Barthó Zsuzsanna - Tyekvicska Árpád: Civitas fortissima. A balassagyarmati „csehkiverés” korának forrásai és irodalma - Nagy Iván Könyvek 10. (Balassagyarmat, 2000)

Előszó

ragadott, hogy az elnyomóikat kiűzze a városból. A munkásság a megszállás egész ideje alatt át volt hatva attól a tudattól, hogy neki ellensége a magyar elnyomatás éppúgy, mint a cseh elnyomatás, és hogy egy pillanatig sem szabad megállania abban a harcban, amelyet mindenféle elnyomókkal szemben meg kell, hogy vívjon." Az osztályharcos értelmezést vette át és fejelte meg 1919 májusában a Nógrádi Vörös Újság: „Balassagyarmat munkásait mi régebben ismerjük. Hogy milyen bátrak, mennyire halálmegvetők, hogy mekkora hősiességgel védelmezik hazájukat, hogy micsoda elszántságra képesek, amikor a földünket, hazánkat, szabadságunkat támadó ellenség ellen kell fegyvert ragadniok, ezt már egy ízben 1919. január 29-én megmutatták, amikor a nyakunkra ült cseheket kiverték a városunkból. Dicsőséges és emlékezetes nap az, amelynek nagyszerűségét a munkásságnak ama büszkeségérzete még inkább fokozhatja, hogy egész Magyarországon talán még csak egy hely, Nagyszombat volt az, ahonnan a rabló imperialisták hadai menekülni voltak kénytelenek, míg Nagyszombat végül mégis a csehek kezén maradt, addig nálunk január 29-étől egész a mai napokig nem is próbálkoztak, hogy városunkat birtokba vegyék. ... Balassagyarmat akkori felszabadítása s azután az egész város hónapokig tartó szabad élete tisztán a proletárság érdeme." A forradalmak után a történet újabb értelmezési feladat elé állította az emlékezőket. A szónokok kiválasztása, az általuk elmondott emlékbeszédek halványítani, sőt elfedni akarták az „osztályharcos" vonásokat. Nevezetesen, hogy a harcokban legnagyobb részt a szervezett, szociáldemokrata vasutasok, postások, iparosok vettek részt. Még az egyébként dicsérendő objektivitásra törekvő Sulacsik sem idézi föl, hogy Petrovics József, Hrubecz Márton s talán a többi elesett balassagyarmati polgár is a szociáldemokrata munkásgárda tagjai voltak. A temetésükön pedig „érdemeiket dr. Somló József, a szociáldemokrata párt elnöke ékes szavakkal méltatta minden egyes halottas háznál." A Horthy-korszak újraértelmezése során alakultak ki azok a szerkezeti panelek, amelyek részben ma is meghatározzák a „csehkiverés"-ről szőlő közbeszédet. Már az első évforduló során, a városi képviselő-testület jegyzőkönyvében felbukkan a ma is hangoztatott állítás: „...meg vagyunk győződve, ha 1919. január 15-én orozva ránk támadt cseheket január 29-én a dicső 38-as és 16-os katonáink, összefogva a bátor vasutasokkal és polgársággal egyetemben, január hó 29én ki nem verik, úgy a cseh határ ma nem itt, de Váctól Pásztó felé húzódik." Ha a kötet olvasója figyelmesen tanulmányozza dokumentumainkat, észreveheti, hogy azok nem támasztják alá az állítást. Bene§ 1919. január 29-én távirati úton kérte a prágai vezetőket, hogy haladéktalanul vonják vissza csapataikat a demarkációs vonal mögé, mivel Párizsban az önkényes területfoglalás „rossz vért szül": „Kérem, parancsolja meg azonnal, hogy a mieink ne lépjék át a demarkációs vonalat Szlovákiában, és haladéktalanul vonuljanak ki a jogtalanul megszállt területekről, főleg Salgótarjánból [Salgótarjánban sosem voltak csehszlovákok, a szöveg csak Balassagyarmatra vonatkoztatható]. Magam egyeztem meg a demarkációs vonalról, és szavam kötelez." A Párizsból érkező visszavo10